Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Tokai Gábor: Hérodotosz ismeretei a Duna középső és felső szakaszáról
Hérodotosz ismeretei a Duna középső és felső szakaszáról 119 amelynek a neve valószínűleg ókori eredetű.42 Erről a területről ambilikosz nevű népre nincs adat, de feltételezve, hogy az ilyen típusú névadás Hérodotosz korában akár nagyobb területen is el lehetett terjedve, mint a római korban, talán a Lika nevű területen, vagy az itteni Lika folyó környékén élő nép elnevezéseként is elképzelhető.43 A fentieket figyelembe véve válik érthetővé az is, hogy miért kell itt tárgyalnunk a bevezetőben idézett harmadik Hérodotosz-szöveghelyet. A SZIGÜNNÁK LOKALIZÁLÁSA A szigünnák lokalizálása régi problémája a kárpát-medencei régészetnek,44 a Hérodotosz szöveghelyben rejlő, látszólag feloldhatatlan paradoxon - azaz hogy egy Duna-balparti népről van szó, amelynek területe ugyanakkor az északitáliai venétek határáig ér - azonban szükségszerűen minden megoldási kísérletet bizonytalanná tett. Ez a paradoxon azonban nyomban feloldódik, ha feltételezzük, hogy valójában a Száva felsőbb folyásánál élő népről tudósított a „történetírás atyja". Ezt a népet egyébként Apolloniosz és Orpheusz Argonautikája is említi az Isztrosz mentén (tkp. az Argó hajósainak az Isztrosz torkolata és az Adria közt vezető útvonalán, azaz az Al-Duna-Száva vízi úton).45 _______ 42 Ld. fentebb a kaulikoszokkal kapcsolatban Patsch Das Lika in römischer Zeit c. írását, amely ezt sejteti (mint már említettem, a cikkhez sajnos itthon nem tudtam hozzáférni). 43 A népnév jelentése a fentiek értelmében (Pokorny 1959, 34.) ‘a Likosz körül/két oldalán (élőkj. Erről a tengerparthoz közel fekvő területről mindenesetre könnyebben elképzelhető, hogy a görögök ismeretekkel rendelkeztek volna, mint a Dráva felső folyásáról. Elegendő névanyag fennmaradása esetén még talán a forrásadat származási helyét (nyelvföldrajzi vagy nyelvtörténeti tekintetben) is meg lehetne határozni, ugyanis megfigyelhető, hogy mind a Karpisz, mind az ombrikoszok nevében r hang szerepel a később adatolt / helyett. 44 Harmatta János a Vekerzugi temető (és csoport) népét a preszkita eredetű, iráni nyelvet beszélő szigünnákkal azonosította, ld: Harmatta 1966, 111-112. továbbá Harmatta 1967, 133-136.; Harmatta 1968, 155.; Trogmayer Ottó a szigünnákat a koravaskori délvidéki Bosut-csoporttal azonosította, ld: Trogmayer 1982, 126-127.; Lengyel Irina a szigünnákat az Kr. e. 6. században a Kárpát-medencébe (az Alföldre) vándorolt népnek tartja, melynek eredeti területe Médiához tartozott: Lengyel 1970, 58., 68. 45 Apoll. Rhod. IV 320, Orph. 759 (ld. Weissbach Sigynnes szócikke: PREdcA, 2. Reihe 2. Bd. 1923, col. 2458.) A két szerző a nevük puszta említésénél alig fűz hozzá Az írásos feljegyzések hitelét alátámasztani látszanak az észak-itáliai - szlovéniai vaskori szitulaművészet ábrázolásai, ahol gyakran tűnnek fel kocsit hajtó alakok.46 Hérodotosz adata azonban egy további körülmény miatt is hitelesnek tűnik: az ismeretlen eredetű görögginnosz szó kistermetű lovat (Sztrabón, IV.6.2.) vagy öszvért jelent (Aristotelés és mások),47 ami esetleg összekapcsolható a kistermetű lovakkal jellemzett szigünnák nevével. A médiai eredetet igazolni látszik Sztrabón alábbi szöveghelye, ahol Északnyugat-Média (kaspiak) és Északkelet-Média (tapyrosok, derbixek) lakóinak szokásait tárgyalja: (Sztrabón XI. 11.8.) „Meg kell még említeni néhány különös dolgot, amelyet a teljesen barbár népekről szoktak regélni, mint amilyenek a kankasosi és más hegyvidéki népek. (...) A siginnosok általában a perzsa szokásokat követik, sűrű sörényű kis lovakat tartanak, amelyek lovas hordozására nem elég erősek, hanem négyesbe fogják be őket. A gyeplőt az asszonyok tartják, akik ebben már gyermekkoruktól fogva gyakorlatot szereztek, s aki legjobban hajt, azzal él együtt, akivel akar. (...)" A szitulaábrázolásokon látható különös, hosszú kabát is meglepő hasonlóságot mutat a médek sajátos viseletéhez tartozó kandys48 nevű ruhadarabbal, bár természetesen ezt az összefüggést nem szabad túlértékelni. Mivel az ismertetett írásos és képi források látszólagos tanúsága ellenére is elfogadhatatlannak tűnhet egy Médiából származó népcsoport feltételezése Szlovénia területén, nem tartom szükségtelennek a probléma régészeti hátterének ismertetését sem. A kérdést az 1. jegyzetpontban hivatkozott szakdolgozatomban igyekeztem alaposan körüljárni, így e helyen csak az eredményeim rövid összefoglalását kívánom ismertetni. A szlovéniai vaskori kultúrában a régészeti kronológia alapján I. Dareiosz szkíta hadjáratának megfelelő időszakban törés és kulturális változás történik: a temetkezési szokásokban ,£zkitoid' elemek jelennek meg, úgymint kocsis-, lovas- és lósírok, többet. A három forráson kívül a népnév csak Sztrabón később tárgyalandó szöveghelyében fordul elő. 46 Az ábrázolásokat nem állt módomban szisztematikusan összegyűjteni, azonban itt most elegendőnek tartom az alábbi művek illusztrációs anyagára hivatkozni: Potratz 1966, 37.; Kromer 1980, 2., 4. és 8. ábra; Rusu 1960,173.; Frey 1966, 48-66. 47 Vö. görög etimológiai szótárak címszavaival: GDH 1857, 443.; GEW 1960, 309.; DÉH 1968, 225. 48 Boardman 1988, 41. és 43. kép a magyarázó szöveggel.
