Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Tokai Gábor: Hérodotosz ismeretei a Duna középső és felső szakaszáról
120 Tokai Gábor ún. Vekerzugi típusú zablával és nyíllal együtt való temetkezés. Ugyanebben az időszakban bukkannak fel ilyen jelenségek (a nyílhegyek kivételével szintén előzmények nélkül) a Kárpát-medence többi részén is, délnyugati eredetű, elsősorban presztizstárgyak megjelenésével párhuzamosan. Míg a kocsival való temetkezés megjelenését és a legkorábbra tehető sírok kisméretű lovait a Hérodotosz szöveghely által értelmezhetjük, az előzmények nélkül felbukkanó Vekerzugi zablatípus kialakulását a perzsa kocsiszablák hatásával magyarázhatjuk. Van adat direkt iráni embertani típusra és közvetlenül iráni művészeti motívumra is, az ilyen jellegű bizonyítékok azonban az antropológiai vizsgálatok hiánya, illetve a (feltételezhetően) katonai egységként idekerült népesség - emiatt alakulhatott ki a férfiak nélkül” maradt résznél a Sztrabónnál leírt szokás — anyagi javainak jellege miatt csekélyek. Az ISZTROSZ FORRÁSA Azlsztroszforrásával és folyásával kapcsolatos szöveghelyek származhatnak a hekataioszi világképből (annál is inkább, mivel Hekataiosztól nem maradt fenn erre vonatkozó töredék), amely erős matematikai sematizmust mutat: ezek szerint az Európát keresztülfolyó Isztrosz tükörképe lenne a Nílusnak, amely nyugat-keleti irányú felső szakaszával éppúgy kettéosztja Libüét (Afrika),49 s ez esetben Piiréné városának megnevezése csak elméleti meggondolásokat tükrözne. Kiessling véleménye szerint a kelta oisztrümnioi (akiket Hekataiosz a hiiperboreioszok egyik törzseként isztrioi-nak nevez, Id. fentebb) törzs egy részének Ibériai-félszigetre való vándorlása miatt (Avienus nyomán, aki egy korai ión Peripluszt dolgozott fel) került volna az isztrosz forrása a Rhipaia hegységből a Pireneusokba, Hekataiosz követőinél.50 Talán nem túlzás feltételezni, hogy az Isztrosz forrásával kapcsolatban eljuthatott a görög világba olyan helyes információ, miszerint az a kelták földjén ered. Ez esetben Piiréné városának (ill. Arisztotelésznél hegységének) megjelenését a szövegben tekinthetjük önkényes (ám logikus) lépés eredményének is, tekintetbe véve, hogy a keltákat ekkortájt még csak a Nyugat-Mediterráneum irányából ismerték, és nem tudtak az Alpok létezéséről sem (azaz a mitikus Rhipaiát leszámítva 49 Ld. a rekonstruált hekataioszi világtérkép ismertetését: Hekataios címszó, col. 2702-2708., bár a szerző ilyen lehetőségre kifejezetten nem utal. 50 ld. Rhipaia őré címszó, col. 883-884. csak a Pireneusok hegye volt alkalmas egy nagy folyó eredeztetéséhez). Mivel azonban lehetséges Szkülax (vagy Pszeudo-Szkülax) és Pszeudo-Szkümnosz szöveghelyeit úgy értelmezni, hogy az Isztrosz forrását helyezték az Isztriai-félsziget közelébe, véleményem szerint fennáll annak a lehetősége is, hogy a Hérodotosz által felhasznált tudósítás sem a Dunára vonatkozott eredetileg, hanem a Száva-Duna vízi útra, és ebben szerepelt egy olyan földrajzi név, amelynek a hangalakja hasonló volt a Piiréné névhez. Mint fentebb láttuk (az Alpisz és Karpisz valamint a szigiinnák esetében), e partközeli területről több információ juthatott el a görög világba, mint a belsőbb területekről. A római császárkorban az Aquileiából Nauportuson keresztül Emonába vezető útvonalon, a Karszt fennsíkján (vagyis azon a helyen, amely a fentiek alapján talán leginkább gyanúsítható azzal, hogy az Isztrosz forrásaként, ill. a két ág szétválásának helyeként tekintettek rá) volt egy Ad Piruni5' (Itin. Hieros./Itin. Burd. 560, 4)52 nevű őrállomás, amelynek nevét az illír pír ‘hegycsúcs' (esetleg a görögpür ‘tűz’) szóval hozzák összefüggésbe.53 Összegzés Az Alpisz és a Karpisz folyására Hérodotosznál tehát két olyan alternatív értelmezés is elképzelhető, amelyek reálisabb képet festenek a tényleges földrajzi helyzetről. A szigünnák ismertetett lokalizációja több olyan kérdést is megoldani látszik, amelyek nemcsak az ókori földrajzi ismeretek szempontjából érdekesek. Az Isztrosz forrásával kapcsolatos szöveghelyre több magyarázat is érvényes lehet, amelyhez egy újabb lehetséges értelmezést próbáltunk hozzátenni. A három kérdés feloldási javaslata együtt kölcsönösen is erősíteni látszik egymást azáltal, hogy a különböző problémákra közös gyökerű magyarázatot kínál. 51 Jelentése latinul a körtefánál’, ezt őrzi a mai szlovén Hru ica, olasz Selva di Piro és német Birnhaumer Wald elnevezés is. 52 Ld. B. Saria ad Pirum szócikke: PREdcA 40. HalbBd. 1950, col. 1726-27. (1726: Itin. Hieros.), Nauportus címszó, col. 2011.: Itin. Burd. 53 Ld. ad Pirum címszó, col. 1726-27. (pir), ld. még a Wikipédia Birnbaumer Wald szócikkét is (pür).
