Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)

Tokai Gábor: Hérodotosz ismeretei a Duna középső és felső szakaszáról

ii8

Tokai Gábor

Fröhlich Róbert szerint a Karszt hegység olyan folyói alapján, amelyek útjuk egy részét a föld alatt teszik meg (és ezáltal a nyomon követésük nehézségei miatt különböző folyók összetartozása is elképzelhetővé válik), született meg a bifurkáció- elmélet.34 Hasonlóképpen Saria szerint a Karszt fennsíkjának két oldalán eredő Ljubljanica/Laibach (Pliniusnál Nauportus35) és a vele szemközti Tiniavo (Timavus, az ókorban határfolyó Venetia és I stria közt36) - melyek folyásuk egy jelentékeny részét (20, ill. 32 km-t) a felszín alatt teszik meg - adta az alapot az olyan feltételezésekhez, hogy a Duna földalatti csatornákon keresztül összeköttetésben áll az Adriai-tengerrel.37 A két elképzelés tehát azonos tőről fakadhatott, és az a terület, amelyikhez a kialakulásuk kapcsolható (Karszt-hegység), az Isztriai-félsziget közvetlen közelében van, ahová a források egyik fentebb ismertetett csoportja alapján a Duna forrása vagy elágazása köthető.

Összefoglalva tehát a római császárkor előtti ismereteket, azt láthatjuk, hogy mivel Európa belső területei alig voltak ismertek, sem a Duna forrásáról, sem a folyásáról nem rendelkeztek pontos adatokkal, mindössze annyival, hogy az valahol nyugaton, a kelták földjén ered.38 Mint fentebb láttuk, a Duna elképzelt szétválását (Szkü/axnál vagy [Pszeudo- Szkülax nál] és Psze udo-Szkümnoszná I pedig talán magát a forrást) az ókori szerzők adatai és a modern elméletek is az Isztriai-félsziget/Karszt- hegység vidékére helyezték. A valós földrajzi tények ismeretében Plinius megpróbálta rekonstruálni az Argó hajósainak útját az Isteren, Savuson át Nauportusig (ma Vrhnika/Oberlaibach) - ahonnan a hajósok a vállukon vitték volna át a hajójukat az Alpeseken; szerinte innen ered a hely neve is (gör- lat. nau- ‘hajó’, lat. portus ‘vivő’) —, és tovább egy ismeretlen folyón, amely Tergeste (Trieszt) közelében

34 Fröhlich 1895.

35 Plinius III. 128., Id.: B. SARIA Nauportus szócikke: PREdcA 16. Bd. 1935, col. 2008-2014. (2013.)

36 ld. Hans Philipp Timavus szócikke: PREdcA II. reihe, 6. Bd. 1937, col. 1242-1246. (1244.)

37 ld. Nauportus címszó, col. 2014.

38 A Rhipaia hegységről és a hüperboreioszok lakhelyéről már az ókorban sokfélét írtak, azonban egyes szerzők ezt nyugatra, a kelták földjére vagy a közelébe helyezték, illetve az Alpokkal azonosították: Pindarosz (Kr. e. VIV. sz.) Ol. III 25, Abderai Hekataiosz (Kr. e. IV. sz.), Protarkhosz (Kr. e. IV. sz?) és Mnaszeasz (Kr. e. III. sz.)

Steph. Byz. Hüperboreioi címszavánál, Poszeidoniosz (Kr. e. II-I. sz.) Athen. VI 233d, Herakleidész Pontikosz

(Kr. e. I. sz - Kr. u. I. sz.) Plut. Can 22.; ld. Daebritz

Hyperboreer szócikke: PREdcA 17. HalbBd. 1914, col.

258-279. (271., 277.), Alpes címszó, col. 1600., Rhipaia

őré címszó, col. 883.

ömlik az Adriai-tengerbe.39 Biztosnak látszik tehát, hogy több szerző földrajzi képében a Száva folyó szerepelhetett az alsó szakaszán viszonylag jól ismert Duna középső (esetleg középső és felső) folyásaként.

Ennek a szemléletnek a maradványa még az Augustus korában alkotó Sztrabónnál is-aki a Duna forrását már pontosan ismerte és tudott a Száváról is - tetten érhető:

(VII.5.4.) „...az iapodok ug)>anis az Alpok végső nyúlványát képező nagyon magas Albios hegy vidékén laknak, az egyik oldalon a pannonokig és az Istrosig, a másik oldalon az Adriáig... ”40

Jóllehet az iapodok északi határa a Száva felső szakasza volt. További árulkodó jelenség, hogy Sztrabón az Isztrosz forrását és folyását többször is az ,yldria szögletéhez” viszonyítja, amelyben még mindig a fenti elképzelés nyoma fedezhető fel:

(1.3.15.) „...Csakhogy az Istros eredete nem a Pontos tájékán van. hanem ellenkezőleg az Adria fölött levő hegyiek közt, ...”

(VII. 1.1.) „...[az Istros] Germánia nyugati határvidékén ered, közel az Adria szögletéhez, attól mintegy ezer stadionnyira...”

(VII.5.1.) “Hátra van még Európának az lstroson és a körben levő tengeren belüli része, amely az Adria szögletétől kiindulva az Istros szent torkolatáig terjed. [...] ...az illyr, apaion és a thrák hegyek ugyanis bizonyos fokig párhuzamosak az Istrosszal, amennyiben az Adriai-tengertől a Pontosig húzódó egyetlen vonalat alkotnak. ”

Az Alpisz és Karpisz folyók azonosítása

Ha ezek alapján közelítünk Hérodotosz szöveghelyeihez, az Alpisz és Kaipisz folyókat a Száva mellékfolyóiként is azonosíthatjuk. A Karpisz és a Colapis (a Száva jobb parti mellékfolyója, ma Kulpa) nevek hasonlósága annyira feltűnő, hogy az azonosításuk lehetőségére Patsch már 1901- ben gondolt.41 * * * Sztrabón szerint a Kolapis az Albios hegyről ered (VII.2.5), és a névhasonlóság alapján elképzelhető, hogy a más forrásban nem említett Alpisz folyót is ezen a vidéken kell keresnünk. A Kulpa vízrendszeréhez tartozó folyók (maga a Kulpa nem) jórészt a ma Likának nevezett területen erednek,

39 Plinius III. 128., ld. Nauportus címszó, col. 2008.

40 A szövegrészeket az alábbi fordítás alapján idézem: Strabón 1977.

41 Patsch Colapis címszava, PREdcA 4. Bd. 1901, col. 362.;

Bár a Kulpa folyása nyugat-keleti irányú, a Száva jobb parti mellékfolyóit összességében dél-északi irányúnak lehet nevezni.