Fülöp Éva Mária (szerk.): A magyar kerámiaművesség ezer éve (A Kuny Domokos Múzeum - Tata, Vár – időszaki kiállításának katalógusa I. Tata, 1996)

I. Tanulmányok - Kövesdi Mónika: Művészi kerámiagyártás

A barcelonai világkiállítás aranyérme, 1888. Később a herendi gyár a sikeres és szinte riválisaként jelentkező tatai gyártól megtagadta a festetlen fehérárut, ezért Fischer Dezső meisseni és cseh porcelánt szerzett be s ezeket festette. A tatai múzeum két fonott szélű, virágcsokorral díszített tányérja utal arra, hogy a festőműhely kapcsolatban állt a Hardtmuth-gyárral. A tányérok alján a masszába benyomva a Hardtmuth-gyár bélyegzője látható, e fölé festette a címert és monogramját Fischer Dezső. A két kerámiaüzem tehát nem állt versenyben egymással, amint azt a szakirodalom korábban feltételezte (KATONA 1984, 53.) - ellenkezőleg. A Hardtmuth-gyár a kályhák mellett művészi kerámiát, porcelánt is gyártott, s azt a jól működő festődé díszítette. Fischer Dezső porcelánfestő műhelye a XX. század elejéig működött, ezekben az években már valódi konkurensre találva. 1895-től működött Tatán az Ungvári Porczellán és Agyagipari Rt. festödéje, amelyről igen kevés adat áll rendelkezésünkre (KATONA, 1978.). A kutatásra vár annak a meghatározása is, hol készült az a Cubash-mintás, monogramos porcelánkészlet, melynek megmaradt darabjai gyári jegy helyett csak a tatai Stern Jakab, mint festő neve szerepelt. 52