Fülöp Éva Mária (szerk.): A magyar kerámiaművesség ezer éve (A Kuny Domokos Múzeum - Tata, Vár – időszaki kiállításának katalógusa I. Tata, 1996)

I. Tanulmányok - Kövesdi Mónika: Művészi kerámiagyártás

Érdekes adalék a tatai porcelánfestés történetéhez az a tányér, amelyet Stech Alajos tatai piarista házfőnök, csendélet-, táj- és portréfestő festett. Múzeumunk szerény kivitelű darabja mellett tudomásunk van olyan általa festett porcelántányérokról, amely portrékat ábrázol; gyárbeli tevékenysége valószínűleg nem műkedvelői kísérlet volt, hanem tudatos művészi tevékenység, szoros együttműködésben a gyárral. A műgyűjtők korán felfigyeltek a habán kerámiára és a XVIII. századi (különösen a holicsi) fajanszra. A tatai kerámiagyártás emlékeinek megőrzésében azonban fontos szerep hárult a helytörténeti kutatásra, az egykori tatai Piarista Múzeum létrehozóinak és támogatóinak tevékenységére. Már a Piarista Múzeum 193 8as katalógusa (RÉVHELYI, 1938.) olyan igényes kiállításról számol be, amelyen kölcsönként az Iparművészeti Múzeum Bubics Zsigmond kassai püspök hagyatékából származó tatai fajanszai is szerepeltek. Több kisebb-nagyobb magángyűjtemény mellett igen jelentős volt báró Ullmann György gyűjteménye (az esztergomi Balassa Bálint Múzeumba került) és a tatai Eszterházy-gyűjtemény (a háborúban megsemmisült). (RADISICS 1891, 190-192.) Jelenleg a tatai művészi kerámiagyártás emlékeit állandó kiállításunk mutatja be. Köszönettel tartozunk a budapesti Iparművészeti Múzeumnak, amely tartós kölcsönzésével lehetővé teszi az anyag teljes, páratlan gazdagságú bemutatását. JEGYZET 1 Magda Pál megállapítását közli Katona Imre (Katona 1984, 41-55.) 53