Fülöp Éva Mária (szerk.): A magyar kerámiaművesség ezer éve (A Kuny Domokos Múzeum - Tata, Vár – időszaki kiállításának katalógusa I. Tata, 1996)

I. Tanulmányok - Kövesdi Mónika: Művészi kerámiagyártás

felállítására jelen kiállítás adott alkalmat. A szerény külsejű, tisztán klasszicizáló ónmázas kályha azoknak a kályháknak a sorába tartozik, amelyek a XVIIIXIX. században kastélyaink enteriőrjeinek meghatározó darabjai voltak. Készülhettek pozsonyi vagy győri kályhásmester műhelyében, esetleg a fajanszmanufaktúrában is (bár ezt semmilyen adat nem támasztja alá). A tatai múzeum kályháinak (a másik, romantikus stílusú, hatalmas méretű kályha egyelőre a raktárban pihen) származásával, sorsával kapcsolatban egyetlen dolog tudható teljes bizonyossággal: eredetileg az Eszterházyak által levéltárnak, képtárnak és irodának használt vár berendezéséhez tartoztak. Az első fontos paradigmaváltás után - melynek során az uradalmi finanszírozású "fabrika" magánvállalkozás lett, a fajansz helyét pedig átvette a technikailag, megjelenésében más, és eltérő igényeket kielégítő kőedény - a XIX. század 70-es éveiben újabb jelentős változás állt be a kerámiagyártás területén. A Fischerféle kőedénygyárat - amelyet 1861-től Fischer Károly vezetett, s amely társas vállalkozás formájában Fischer és Nobel cégnév alatt működött a 70-es évek derekáig - a bécsi Hardtmuth-gyár vásárolta meg, amely - eddigi forrásaink szerint - kizárólag kályhagyártással foglalkozott. Eközben már működött a városban a Herendről visszatért Fischer Mórnak és fiának, Dezsőnek a porcelánfestödéje, amely valószínűleg egy itteni porcelángyár létesítésének szándékával vette kezdetét (KATONA 1984, 52.). A porcelán festése - a fajansszal és főleg a keménycseréppel ellentétben független a gyártástól. Az alaptestet - amely földpátból, kvarcból és kaolinból áll - préskorongon állítják elő, kiégetik, majd a hasonló alapanyagú, de más összetételű mázzal beborítva újra kemencébe kerül. Az elkészült, hibátlan fehérségű, ragyogó felületű edényre, szoborra ezután kerül a festés, amely - mivel a porcelán kiégetése igen magas hőfokon történik - a legkülönbözőbb színű festékek beégetését teszi lehetővé. Ez a porcelán páratlan lehetősége és varázsa. Fischer Dezső festödéjének fényes sikereit a herendi gyár vezetésének válsága és kudarca okozta. Fischer Dezső testvérei lemondtak az eddig használt klasszikus dekorok alkalmazásáról, egyszerűbb, olcsó áru készítésére törekedtek. Míg Herenden nagy mennyiségű, festetlen, porcelán fehéráru halmozódott fel, a tatai festöde magastűzü kemencéiben a hagyományos dekorok ragyogó színeit égették. A Viktória-mintával, Liechtenstein-mintával festett edények aljára Fischer Dezső gyári jegyként - apja jogán - a Herendre utaló koronás címert, mellé monogramját és a T betűt (Tata) festette. Nemzetközi sikereit is, mint "Fischer Mór fia" aratta: a tatai múzeumban őrzött díszokleveleken is e név szerepel. 51