Fülöp Éva Mária (szerk.): A magyar kerámiaművesség ezer éve (A Kuny Domokos Múzeum - Tata, Vár – időszaki kiállításának katalógusa I. Tata, 1996)

I. Tanulmányok - Kövesdi Mónika: Művészi kerámiagyártás

díszítés és sorozatgyártás olcsóvá teszi előállítását. A kőedény nem veszi fel ugyan a versenyt a porcelánnal, mégis nyilvánvaló, hogy a kor divatos edényfor­máit a bécsi és meisseni gyárból veszi át (áttört és fonott peremdíszű tányérok). A fajansz hagyományait is őrzi, a megtévesztő, plasztikus edényeket újra és újra utánozza. A kőedénygyártás megindulásakor a fajanszgyártól örökölt gipszmin­tákat, előképeket még használják, a század második felében, a historizmus ide­jén újra előveszik. A gyár termékeire kezdetben plasztikus díszű formák, az egyszerű dekorok jellemzőek, a massza összetételének és az égetés hőfokának kikísérletezése gyak­ran a színek elváltozását, a festék szétfolyását, a máz lepattogzását eredményez­ték. A század közepén megjelenik a keleties-magyaros, ornamentális dekor, amely szőnyegszerűen borítja be a felületet. A színesen festett virágok körvonalait hi­bátlanul beégetett arany kontúr fogja össze. Ezek a tárgyak már inkább díszedé­nyek, és a pesti Fischer-gyár, távolabbról pedig a Zsolnay-gyár termékeivel mu­tatnak stiláris rokonságot. Az európai porcelán és konkrétan a (XVIII. századi meissenit közvetítő) he­rendi porcelán is a kőedény előképévé vált a XIX. század második felében. Máz alatti kékkel festett kínai Ming-porcelánokat utánzó díszvázák mellett a herendi porcelánok kínai zsánerjeleneteit is megtaláljuk. A saját útját járó, plasztikus díszedény és használati kőedény helyét lassacskán a porcelánt utánzó díszedény váltja fel, a kor igényeit a divatos dekorokkal, a magyaros-keleties, vagy a Theodor Deck-féle díszítményekkel kielégítve. Theodor Deck francia keramikus nevé­hez számtalan gyorsan elterjedő újítás fűződik, amelyek a világkiállítások alkal­mával váltak vonzóvá és tetszetőssé a széles közönség számára. Keleties-törö­kös virágmintájú edényei hatással voltak a magyar gyárakra is. A Fischer-féle kőedénygyár sem magas technikai és művészi minőséget, sem egyéni színt nem képvisel a magyar kerámiatörténetben. Kielégítették azonban azokat az igényeket, amelyeket a polgári réteg - amely nem márkás, ámde tetsze­tős termékeket kívánt - elvárt tőlük. A gyár egyre szélesítette profilját. Vastagfalú, népies díszű (rusztikus rózsa­csokros) edényeit vásárokon árulta a mezőváros és környéke piacain, komoly konkurenciát jelentve a helybeli fazekasok számára. Emellett kályhákat is gyár­tott. A múzeum raktárában vár rekonstrukcióra az a zöld ólommázas, plasztikus díszű, ún. svéd típusú kályha, amely a korszak tipikusan polgári, külsejében tar­tózkodóan megnyerő darabja volt. Itt kell utalnunk arra a korábbi fajanszkályhára, amelynek restaurálására és 50

Next

/
Thumbnails
Contents