Fülöp Éva Mária (szerk.): A magyar kerámiaművesség ezer éve (A Kuny Domokos Múzeum - Tata, Vár – időszaki kiállításának katalógusa I. Tata, 1996)

I. Tanulmányok - Kövesdi Mónika: Művészi kerámiagyártás

Schlögl János György és Hermann Terézia miniatűr portréi, akvarell kozó szellemű keramikus volt, ennek ellenére élete küzdelmekkel és kudarcokkal teli. Sorsa és pályája a kor tipikus magyar művészpályáját reprezentálja, amely a körülmények miatt, legjobb kezdeményezései ellenére sem válhatott sikeressé.) Schlögl János György lánya Pasteiner Józsefhez megy feleségül, 1824-ig övék a gyár. Ekkor már kőedény is készül Tatán, amelynek gyártását (akárcsak Holicson) fokozatosan vezették be.

1 Stingl Vincét, a magyar kerámia- és porcelángyártás történetében kulcsszerepet játszó arkanistát alkalmazzák az alapanyag és a máz kikísérletezésnél. Stingl Vince Tatán kezdi meg működését, ahonnan Fischer Mózes Áron, a gyár új tulajdonosa űzi el, s hívja helyébe Windschügel Antalt Pápáról. Stingl ezután Pápára kerül, ahol már nemcsak kőedényt, hanem kísérleti jelleggel porcelánt is készít. Pápáról Herendre megy, ahol önálló vállalkozásként porcelángyárat létesít. A herendi gyárból a tatai születésű Fischer Mór szorítja ki, nevének emlékét is kitörölve a köztudatból. Bár kevés adat áll róla rendelkezésre (MIHALIK 1964, 271-280.), alighanem őbenne tisztelhetjük a magyar porcelán feltalálóját. Hogy Tatának milyen fontos szerepe van a magyar kerámiatörténetben, azt nemcsak Stingl Vince működése, hanem az innen kirajzó Fischer-család tevé48