Fülöp Éva Mária (szerk.): A magyar kerámiaművesség ezer éve (A Kuny Domokos Múzeum - Tata, Vár – időszaki kiállításának katalógusa I. Tata, 1996)

I. Tanulmányok - Kövesdi Mónika: Művészi kerámiagyártás

Hermann Sándorné, Frank Krisztina epitáfiuma, fajansz, Tata, 1788. lett. Hermann Sándor, majd halála (1772) után felesége, Frank Krisztina ragyogóan és sikeresen vezette a gyárat 1788-ig. A virágzásban nagy szerepet játszott az uradalom, amely nemcsak megrendelője, hanem - a díszlakomák, társasági események folytán, amelyekre a gyár díszedényeket, dísztárgyakat, plasztikákat készített - népszerűsítője is volt a tatai fajansznak. Siklóssy László volt a tatai kerámia első méltatója, és Kuny Domokos monográfusa (SIKLÓSSY, 1917.). Munkája felhívta a figyelmet a tatai kerámia jelentőségére és művészeti kapcsolataira. Meglehetősen keveset tudnánk azonban a mesterekről, azok származásáról, művészi inspirációjáról, a gyár történetéről Révhelyi Elemér beható és alapos levéltári kutatásainélkül (RÉVHELYI, 1941.), amelyeket még a második világháború előtt, a birtokigazgatás irataiban és az anyakönyvekben folytatott. Ezek nélkül az adatok nélkül ma már szinte lehetetlen volna Deutscher Pál, Hermann Sándor vagy Schweiger Antal működését nyomon követni. 45