Fülöp Éva Mária (szerk.): A magyar kerámiaművesség ezer éve (A Kuny Domokos Múzeum - Tata, Vár – időszaki kiállításának katalógusa I. Tata, 1996)

I. Tanulmányok - Kemecsi Lajos: A tatai fazekasság története

rendelésre csinálták. Ezeken az edényeken gyakori a tulajdonos nevét, a készítés évszámát olykor versbe foglalt jókívánságot őrző felirat. Ezek az edények sokkal kisebb számban készültek mint a folyóedények. A kiöntőcsöves kancsók elterjedésének határa egybeesik a hódoltságéval. A tatai edények között található példányok Domanovszky György felosztása szerint a III. típusba tartoznak. A típus legszembetűnőbb vonása a szájperemből kiemelkedő kiöntőcső és az ebből következő szájnyílás feletti félfedél. A kiállításon is látható egy igen szép, zöld mázas feliratos edény 1848-ból (DOMANOVSZKY 1940, 222-223.). A zöld máz előszeretetét a megrendelésre készült edényeken az magyarázza, hogy az ólommázas kerámia régi színskálájában ez volt a legdrágább szín. A butellák közül a kiállításon egy szépen megmunkált 1888-ban készült könyvbutellát mutatunk be. Típusára jellemző a felirata: "Ének tár III. bővítet kiadás". A vegyes edények és cseréptárgyak között megtalálhatóak tintatartók, varrósdoboz, szenteltvíztartó, virágcserép, itatok, a különböző búcsúfiák mint a perselyek, játékedények, fütyülök. A búcsúkra készült tárgyak közül az egyik leghíresebb a kocsi búcsúra készült cserépcsengő. A csengőket az árusító fazekasasszony kosárba tette és elrendezte szín szerint: fehéret, zöldet váltakozva. A tatai fazekasok a kocsi búcsún kívül árusítottak még a péliföldszentkereszti és a vértessomlói búcsúkon is. Ezekre a búcsúkra általában szenteltvíztartó kis korsókat készítettek. A vegyes tárgyak között szerepelnek ezúttal a korongolt kályhaszemek is. A dunántúli kályhás központok közt ismert Tata is. Itt tálszerűen mélyülő, négyzetes kályhafiókot gyártottak, kályháikat ezekből a korongolt kályhaelemekből építették. A tál alakú kályhaszemek formázásához négyszögletes fakeretet használtak. A formázásban az alábbi munkafázisok különíthetők el - a keret korongra helyezése, - a kiporciózott agyag korongra csapása, - ebből tányér korongolása, - a tányér szögletesre formálása a keret felemelésével, - a fölösleges agyag levágása a keret fölött. Egy kályha csempéinek, tartozékainak megformázása két hetet vett igénybe (PALÁDI 1991, 602-608., SABJÁN é.n., 90-95.). A Kisalföldön és a BakonyVértes vele érintkező tájain a fél hengerre, koporsófedélre emlékeztető kályha40