Fülöp Éva Mária (szerk.): A magyar kerámiaművesség ezer éve (A Kuny Domokos Múzeum - Tata, Vár – időszaki kiállításának katalógusa I. Tata, 1996)

I. Tanulmányok - Kemecsi Lajos: A tatai fazekasság története

forma terjedt el. A kályhafiókok általában mázasak és jellegzetes tatai kék és zöld írókás díszítésűek. A tatai fazekasközpont piackörzetét bemutató térképen látható, milyen széles körben elterjedt a Dunántúl északi részén, a Garam és az Ipoly völgyében, a Csallóközben és szórványosan a Duna-Tisza közén. A vásárkörzetek határai nem voltak merevek, az érintkezési területek sokszor fedték egymást. A legnagyobb konkurenciát a Dunántúlon a csákvári edények jelentették. Mivel tűzálló agyagból készültek így nehéz volt a tataiaknak ezekkel versenyezni. Véglegesen a versenyt nem a csákvári fazekasokkal szemben veszítették el, hanem a gyorsan fejlődő gyáriparral. 41