Fülöp Éva Mária (szerk.): A magyar kerámiaművesség ezer éve (A Kuny Domokos Múzeum - Tata, Vár – időszaki kiállításának katalógusa I. Tata, 1996)

I. Tanulmányok - Kemecsi Lajos: A tatai fazekasság története

A tányérok, tálak száma elérte háztartásonként akár a 20-30 darabot is. Lakodalomkor, aratás táján, disznóölés idején sok tányér kellett. Elsősorban tehát a használat szabta meg, hogy melyik edény milyen mennyiségben készüljön. A tatai tálasok jellegzetes edényeit széles körzetben használták a vidéken. Mind a tálasedénynél, mind a fazekaknál megfigyelhető, hogy a ritkán használt és drága nagy formákból csak néhány darabot égettek. A közepes méreteket csinálták a legnagyobb mennyiségben (KRESZ 1960, 334., 338.). A tárolóedények készítéséhez a Tatán bányászott agyag minősége tökéletesen megfelelt. A tárolóedények közé tartoznak: a szilkék, komaszilkék, ikerbögrék, bödönök, fületlen és füles köcsögök, bögrék. Az edények között megtalálhatóak az ételhordásra használatosak és a konyhai tárolóedények is. A legnagyobb számban egy háztartásban a tejesköcsögöket használták. Míg a szilke mindig kívül-belül mázas, a köcsög gyakran teljesen mázatlan vagy csak belül mázas. Az ételvivésre szolgáló ikeredényből különösen sokat készítettek a tatai fazekasközpontban a kisalföldi és az észak-dunántúli parasztság számára. A tatai fazekasok a köcsögöknél az alábbi felosztást alkalmazták 100 edény esetén (KÖRMENDI 1988, 40.). 40 db literes köcsög, 40 db 1 1/2 literes, 20 db 2 literes. A száz darab edény ára 1 mázsa búza ára volt. Az edények ára úgy változott, ahogyan a búzáé. A fennálló edények összetétele módosult az évszakok szerint. Tavasszal először sok nagy köcsög, majd mikor már apasztottak a tehenek, sok kis köcsög kellett. Szilkét fél

Iiterest-1 iterest akkor vettek mikor veteményezni mentek. Kapálás idején korsót és páros szilkét (ikeredényt) vettek többet. A tárolóedények külön csoportja a folyadéktárolóké. Ide tartoznak a vizesedények - korsók, kanták, kiöntőcsöves kanták - és a borosedények: kancsók, kulacsok és pálinkatartó bütykös, korsók, butellák. A legnagyobb mennyiségben határi korsókat készítettek a fazekasok. Ezekben a korsókban még napon sem melegszik fel könnyen a víz, mert a korsó vizes felülete szétszórja a sugarakat. Korsókat készítettek Tatán a "százszámosoknak" nevezett iparosok is. Egy-egy darab elkészítéséhez fél óra elegendő volt. A boros és pálinkásedények, ellentétben az eddig felsoroltakkal, nem ún. folyóedényként készültek a vásárokra, hanem barátságból, ajándékba vagy meg39