Fülöp Éva Mária (szerk.): A magyar kerámiaművesség ezer éve (A Kuny Domokos Múzeum - Tata, Vár – időszaki kiállításának katalógusa I. Tata, 1996)

I. Tanulmányok - Kemecsi Lajos: A tatai fazekasság története

ételek főzésére volt a legalkalmasabb, melyeknek - mint a káposzta, bab, húsleves, kása - egyenletes, lassú tűz kellett. Különböző fazekakból háztartásonként a harmincas években 8-10 darab volt használatban. A tatai fazekasok a kereskedőknek egységáron 100 darab edényt a fazekak esetében az alábbi megoszlásban adtak (KÖRMENDI 1988, 40.): 30 db 1/2 literes pohár, 20 db literes bögre, 20 db 1 1/2 literes bögre, 20 db 2 literes fazék, 10 db 3 literes fazék. A terítőmunkával készülő tálasedények közé tartoznak: a kistányérok, evőtányérok, kis csészetálak, nagy csészetálak, krajcáros tálak, kétpénzes tálak, polturás tálak, garasos tálak, nagycsekély és karimás tálak. A tálak méretének rendje fazekasközpontonként bizonyos eltérésekkel alakult ki, különbség volt a formában és a méretben illetve az elnevezésekben is (KRESZ - IGAZ 1965, 87131). Ezek a méretre vonatkozó elnevezések megőrizték az edények régi árait. Sőt a poltura, amely mint pénzegység 1780 körül ment ki a használatból, arra utal, hogy az egész mértékrendszer és az így rögződött árak eredete XVII-XVIII. századi, és még a hódoltság alatt vagy után kialakult fazekaskereskedelem emlékét őrzi. A tatai mesterek az alábbi felosztásban adták el a kereskedőknek egységáron a 100 darab edényt, melyet "folyóedénynek" neveztek (KÖRMENDI 1988, 3940.): 25 db százszámos tányér, 15 db nagy tányér, 10 db kis csészetál, 10 db nagy csészetál, 15 db krajcáros tál vagy aprótál, 12 db kétpénzes tál, 7 db polturás tál, 1 db nagycsekély tál, 1 db karimás tál. 38