Fülöp Éva Mária (szerk.): A magyar kerámiaművesség ezer éve (A Kuny Domokos Múzeum - Tata, Vár – időszaki kiállításának katalógusa I. Tata, 1996)

I. Tanulmányok - Kemecsi Lajos: A tatai fazekasság története

tént, őrlése mázőrlő kövön. Ez általában a legények feladata volt. A mázazás módja ugyanaz, mint az öntőfestékkel való leöntés. A második égetés után eladásra kerül a szépen csillogó edény. Tatán a mázas edények fehér felületét írókával díszítették, világoszöld és középkék mintákkal. Az íróka, általában gömbölyded alakú cserépedényke, melyet maga a fazekas készít. A felületén lévő nagyobb nyíláson töltik az edénykébe a díszítő folyadékot s a kisebbikbe libatoll szárából vagy fémből való csövecskét helyeznek, ezzel viszik a mintát a felületre. Az írókázás kezdetben még a kék és a zöld mellett barna és sárga színekkel is előfordult. Csak a múlt század 60-as éveire egységesült a tatai stílus (FATUSKA 1975, 37.). A díszítmények elemeit apró egyenes vonalakból, körökből, cseppalakokból, hullámvonalakból néha növényi elemekkel vegyesen állították össze. Komplikáltabb elemek ritkábban fordulnak elő. Ezekből az egyszerű elemekből alakították ki a nagyobb motívumokat és ismétlődéseikből a sormintákat, több mint 70 különbözőt. A tálaknál, tányéroknál középen két-három tengelyes, tehát csillagszerű elrendezésben egy-egy nagyobb díszítmény van. A peremeken folyamatosan körbefut, de ismétlődik a minta. A mázatlan edények legszebb, legarchaikusabb darabjai a határi korsók, amelyeknek a vállát és a hasát vörös földfestékkel díszítették. A díszítmények elemei geometrikusak. E korsóknak csak a száját és a csücskét mázolták. A tatai edények díszítményeinek jellege és díszítésmódja nemcsak a Dunántúl, de az egész magyar fazekasság gyakorlatában egyedülálló. Nincs kapcsolata egyetlen más fazekasközpont stílusával sem (DOMANOVSZKY 1981,200-201.). A kiállítás tárlóiban a Tatán készült jellegzetes edények tárgycsoportjait mutatjuk be. Elsősorban az edények formája és a használatuk adja a csoportosítás alapját. A sütő- és főzőedények közé tartoznak a tepsik, serpenyők, lábasok, kalácssütők, fánksütők, szűrők, fedők és főzőfazekak. Ezeknek az edényeknek az elkészítéséhez szükséges tűzálló agyagot a tatai fazekasok hozatták, az 1910-es években vasúton szállították Magyarszombatfáról. A fazekaknál megkülönböztetünk keskenyfenekű illetve szélesfenekü fazekakat, méret szerint lakodalmas fazekat és kisfazekat. A paraszti háztartásban a legfontosabb funkciója a főzés volt. A nagyméretű lakodalmas fazekakban rendszerint az udvaron rakott szabad tűzhelyen főztek. A széles fenekű fazék használata összefügg a "sparhert" vagy a "masina" mint tűzhely múlt század végétől követhető terjedésével. Mivel a láng nem nyaldosta körül és nem kormozta, ezért mázas lehetett kívülről is. Olyan 37