Fülöp Éva Mária (szerk.): A magyar kerámiaművesség ezer éve (A Kuny Domokos Múzeum - Tata, Vár – időszaki kiállításának katalógusa I. Tata, 1996)

I. Tanulmányok - Kemecsi Lajos: A tatai fazekasság története

A tatai fazekasság története Kemecsi Lajos A Kisalföld peremén, a Gerecse lábánál fekvő Tata a legjelentősebb dunántúli fazekasközpontok egyike. A XVII. századból fennmaradt fazekastermékeken megfigyelhető a török hódoltsági edények hatása. Elsősorban az ornamentika jellegzetes. E stílus virágos-leveles-indás-korsós motívumanyaga, kompozíciója erősen érezteti hatását még a XIX. sz. népművészetében is. A virágos ornamentális díszítés elterjesztésében a török hatás mellett nagy szerepük volt a svájci eredetű anabaptistáknak, a habánoknak is. A jellegzetes habán kerámia elemei megfigyelhetőek a korszak népi edényein is (DOMANOVSZKY 1981, 73-75; KATONA é.n., 31-51.). A fazekas mesterséget űző tatai iparosokról az első forrás az 1614. évi összeírás, amely szerint ismeretes a "fazekasok háza" (G. MIKLÓS é.n., 4.). Száz évvel később az országos összeírásban három tatai fazekasmester szerepelt. A település fejlődésével összhangban kialakuló céhesedési hullám idején 1722-ben kapott céhszabadalmat a tatai fazekas céh, átvéve a komáromi fazekasok 1718. évi céhlevelét. A céhszabályok, azaz articulusok összefoglalták a céh legfontosabb szokásait, a céhbe tartozó iparosok kötelezettségeit. A céh részletesen szabályozta az inasok kötelességeit. A három éves tanulóidő alatt az inas a műhelybeli feladatok mellett gyakran végzett házimunkát is. Az inasévek után következtek a legénysorban eltöltendő esztendők. Minden legény legalább három évig tartozott vándorolni. A legények munkafeltételeit szigorúan megszabták. A legénynek büntetés terhe alatt tilos volt az éjjeli kimaradás, az úgynevezett "blauen Montag" (hétfői másnaposság) pedig egész heti bérének levonásával büntettetett. Tatán, mivel az átlagosnál több fazekaslegény tevékenykedett, külön legénycéhet alapítottak 1767-ben. A legénycéh articulusai 17 pontban szabályozták a legények egymás s mestereik iránti kötelességeit. A mesterré váláshoz a vándoréveket bizonyító igazolások mellett remeket is kellett készíteni. A fazekas céhben a belépéskor 25 forint taksát kellett fizetnie az új mesternek. A mesterek mindennapi életét és munkáját is szabályozta a céh. A mesterek közötti konfliktusok feloldására példa az alábbi részlet a céh jegyző33