Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

A néprajzi gyűjtemény

195l-es adatsorral indul a táblázat, az államosításkor átleltározott néprajzi tárgyakkal (53 db). Látható, hogy fél évszázad alatt 3566-ra nőtt a leltárkönyvekben nyilvántartott tárgyak száma. A leltározott anyagon kívül több száz leltározatlan tárgy is a gyűjtemény része, ezek nyilvántartásba vétele azonban csak egy revíziót követően történhet meg. A csekély mérvű és hullámzó intenzitású gyarapodás évtizedei után kiugróan magas az 1977-es esztendőben leltározott tárgyak száma. Az adatok szerint ezt az esztendőt tekinthetjük a néprajzi gyűjtemény legfontosabb évének. A hatalmas (1135 darabos) gyarapodás több körülménnyel magyarázható. Talán a legfontosabb, hogy Verebélyi Erika személyében egy, a leltározást és a gyarapítást különösen fontosnak ítélő munkatárs dolgozott a gyűjteményben. Az általa elvégzett raktárrendezés eredményeként több száz, évek vagy akár évtizedek óta a gyűjteményben lévő, de leltározatlan tárgy került a nyilvántartásba. Ezen kívül a hetvenes években megélénkült tárggyűjtés eredményei is ebben az évben jelentkeztek a leltározás révén. Az elmúlt évtizedben tetszhalott állapotából felébredt néprajzi gyűjteményben - ha nem is a hetvenes évek arányában újra megindult a gyarapodás. Ennek mértékét elsősorban a raktárhelyzet problémái és az anyagi lehetőségek korlátozottsága befolyásolta. A gyűjtemény geográfiai megoszlása az elmúlt évtizedekben folyamatosan alakult. A kezdeti tatai többségű tárgyi anyag, már a hatvanas évek végére kiegészült a megye távolabbi településeiről származó néprajzi tárgyakkal. Természetesen a tatai fazekasság kiemelt súlyú emlékanyaga - amely darabszámában is a legnagyobb a gyűjteményben - továbbra is biztosította a városhoz köthető tárgyak túlsúlyát. Az egyes műhelyek eszközkészletének a múzeumba kerülése az egyes településekről származó tárgyak számát lényegesen megváltoztatta. Szisztematikus gyűjtés elsősorban szlovák néprajzi anyag szerzése céljából történt. A legtöbb egységes viseletet illetve háztartási eszközt Bánhidáról vásárolták a muzeológusok. Hasonlóan egységes tárgyegyüttest képeznek az izsai eredetű tárgyak, azonban a kitelepítés során kényszerűen válogatott tárgyak nem alkalmasak egy teljes háztartás tárgyi világának rekonstruálására. A gyűjteményben található tárgyak gyűjtési helyét (amennyiben ez megállapítható volt, s ez 56%) a mellékelt térkép illusztrálja. Érzékelhető az esztergomi múzeummal kialakított munkamegosztás, amely a megyei gyűjtőkört részben korlátozta. A gyűjtemény raktározása, belső tagolása A raktározás a múzeumi gyűjtemények meghatározó jelentőségű problematikája. Az elhelyezési gondok, a raktárak szűkössége, az alkalmatlan épületekből fakadó mindennapi kellemetlenségek elválaszthatatlanok a múzeumok lététől. Ez a megállapítás nem csupán a Kuny Domokos Múzeumhoz hasonló adottságú közA legegységesebb egy háztartás tárgyi anyagát tartalmazó gyűjtést Balog Judit végezte 1972-ben Bánhidán. Ltsz. 72.1.1.-1.181. 83