Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)
A régészeti gyűjtemény
A gyűjtemény fejlődése, jelentősebb gyarapodások A régészeti gyűjtemény gyarapodását kezdetben nagyobb gyűjtemény-együttesek „megszerzése" jelentette, amit a szisztematikus gyűjtőmunka követett. Jeney Ferenc igazgatósága alatt (1953-1957) 1955-ben került a régészeti gyűjteménybe a Hódmezővásárhelyi gyűjtemény, majd hamarosan a Kállay-gyűjtemény is a múzeum birtokába jutott. Kiss Ákos igazgató 1957. június 19-i jelentése szerint a Kállay-gyűjtemény (4023 db tárgy) egy részét 1955-ben átvették a komáromi Városi Tanács kultúrházából, de 319 db régészeti tárgy hiányzik. Kállay Ödön - aki az Észak-Komáromba került Jókai Múzeum anyagának pótlására, egy új komáromi múzeum alapítása miatt kezdte meg a tervszerű gyűjtést, leletmentést, kiterjedt bejelentő hálózat kialakítását - bejegyzése szerint a II. világháborús kár mindöszsze 88 db tárgy (2,18%) volt. Kralovánszky Alán (1957-ben a múzeum igazgatója) bejegyzése szerint több tárgy a tatabányai Bányászati Múzeum (nem azonos a mai Tatabányai Múzeummal) kiállításán szerepelt, majd az 1958. június 17-i átvételi elismervény szerint a Komáromi Műemlékvédelmi Bizottságtól átvett edény, mécses, bronzveretek a Kállay-gyűjtemény hiányzó darabjai voltak. A Kuny Domokos Múzeum régészeti gyűjteményének legjelentősebb római kori együttesét (lelőhelye Brigetio/Szőny) máig is e két - különösen az utóbbi - gyűjtemény jelenti, amihez pontosan - korát megelőzően - vezetett, kézzel írt és rajzos, fotós táblákkal is ellátott leltárkönyv és leírókartonok tartoznak. A szisztematikus gyűjtőmunka Tatán az 50-es évek közepétől követhető nyomon. Tervásatásra ugyan nem került sor - a múzeum történetében az elsőre 1965ig kellett várni -, de a kiszállásoknak, helyszíni szemléknek és leletmentéseknek köszönhetően jelentősen gyarapodott a régészeti gyűjtemény illetve a megye történetére vonatkozó adatállomány. A kezdeti évek gyűjtőmunkáinak zöme Kiss Ákos és Kralovánszky Alán nevéhez kötődnek. Munkájuk során ismerhettük meg a dadi kelta, római és kora vaskori telepet (Kiss Ákos 1955), a környei római kori temetőt (Kiss Ákos 1958), a neszmélyi későbronzkori (Urnamezős kultúra) telepet (Kiss Ákos 1956, teljes feltárására Patek Erzsébet vezetésével 1958-ban került sor ) és pl. Ács-Vaspuszta {Ad Mures) római kori lelőhelyet. Kiss Ákos 1956 évi kiszállása során római kori sírok és 2. századi épület előkerülésről tudósít, s a legjelentősebb leletmentések egyikére is ekkor került sor. Kiss Ákos 1956. március 21-22-én Bana-Ördögásta hegyen vezetett leletmentése során honfoglalás kori temetkezésre bukkant (a leletanyag a Magyar Nemzeti Múzeumba került). Az egyetlen dunántúli tarsolylemezes sír anyaga sajnos nem feltárás, hanem sóderbányászás során került elő. Kiss Ákos hitelesítő ásatása mindenesetre arra fényt derített, hogy a lelőhelyen két sír - egy férfi, és egy női lovassír - került elő. 1958ban Kralovánszky Alán is kutatott a lelőhelyen, egy újabb - meghatározása szerint 4 PATEK 1961. 5 KDM Régészeti Adattár; KISS 1970, 219-233. Legutóbb Vékony Gábor foglalkozott a banai leletekkel: VÉKONY 1999, 198-202. további részletes irodalommal. 57
