Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)
A régészeti gyűjtemény
jük ki), s gyűjtéssel gyarapodott. Az 1951-ben újraleltározott gyűjtemény adatai alapján a 401 darabot tartalmazó gyűjteményből 118 db tartozott a régészeti gyűjteményhez. Kiemelkedő darabjai a már említetteken kívül egy lányt ábrázoló, 11. századi szobor ismeretlen lelőhelyről (Szalay Károly ajándéka), a Szent Péter és Pál bencés apátságból származó 14. század eleji zárókőrózsa- és bordaívtöredékek (Pogány Jenő ajándéka) és a 15. század második felére datált, a neszmélyi református templomból származó gyámkő (Magyary Zoltán ajándéka). A II. világháborút követő évek ,J{ múzeum őre jelenleg dr. Darvasy Mihály piarista tanár. A múzeum anyagát sok hányattatás érte. A háború következtében a piarista rendház helyiségeinek egy részét, így a múzeum helyiségeit is, kórházzá alakították át, annál is inkább megtörténhetett ez, mert a múzeum anyagát az óvóhelyen helyezték el. Ma termekre a piarista rendnek is szüksége van, és így nem sok remény van arra, hogy a múzeumot eredeti helyén fel lehet ismét állítani. De anyaga is megcsappant. Jelentékeny része letéti tárgyakból állott, melyeket néhai dr. Magyary Zoltán professzor helyezett el. Ezeket a nagynevű pártfogó halála után az örökösök jórészt elszállították. Kívánatos lenne, hogy a múzeum fenntartassék és a tatai Zsigmond-korabeli Öregvár helyiségeiben kapjon új otthont. Ez az elhelyezés lenne méltó a helytörténeti anyag számára. E kérdést ezúton is a közgyűjtemények országos főfelügyelőségének jóindulatú figyelmébe ajánljuk. Tatán Kring Kring Miklós foglalkozott helytörténeti kutatásokkal. Darvasy Mihály a tatai civis-patrícius családok történetével foglalkozik. " A fenti idézet is jól érzékelteti a gyűjtemény áldatlan állapotát. Háborús kár ugyan nem érte, de elhelyezése, kiállítása újabb erőfeszítéseket igényelt. A múzeumi munka 1949, az új múzeumi törvény megjelenése után vett újabb lendületet. 1951 és 1954 között a piarista gyűjteményt több helyen is kiállították, míg 1954-ben az anyag a tatai várba került, ahol még ez évben - három teremben megnyílt az első kiállítás. 1951-ben, Dobroszláv Lajos igazgatósága alatt (19511953) került sor a piarista gyűjtemény - már említett - újraleltározására. A 118 darabot számláló régészeti anyag a már ismertetetteken kívül főleg őskori anyagból, így pl. csiszolt kőbaltákból (a tatai piarista gimnázium régi anyagából), tokos baltákból (bronzkor-Magyary Zoltán ajándéka és szintén a régi anyagból), bronzkori edényekből (Hetény - Niklovits Károly ajándéka; Tata-Tóváros, Újhegyi szőlők - Singer Károly ajándéka; Majk környéke), bronzkori ékszerekből és kora vaskori, római kori sírmellékletekből állt. Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 1/1. Pécs 1947, 97. 56