Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

Köszöntők - Kedves Vendégeink! (Bíró Endre)

ben készült a második, az egész várra kiterjedő állandó kiállításunk, kibővítve az olimpiák történetével, tekintettel a tatai edzőtáborra. Közben a múzeum személyi állománya is bővült, 1962 óta középkoros régésszel, majd újkorossal és teljes munkaidejű restaurátorral. 1966-ban megalakult a Megyei Múzeumi Szervezet, amelynek központja Tata lett. Véleményem szerint elsősorban Tata földrajzi helyzete határozta meg a döntést. Muzeológiai szempontoknál az játszhatott szerepet, hogy az esztergomi Balassa Bálint Múzeum és a Vármúzeum külön állt, egyik megyei, másik minisztériumi irányításban. Ekkor már világossá vált, hogy az egyre növekvő létszám, könyvtár több helyiséget kíván és ez csak a kiállítások rovására történhet. Célul tűztem ki, hogy a csekély költségvetési keret ellenére a várban csak történeti és helytörténeti állandó kiállításokat rendezek - fenntartva az időszaki kiállítások folyamatos menetét -, és az irodákat, valamint a néprajzi gyűjteményt más épületbe viszem. Ezt egy ideig, ahogy egy tanácsi vezető kijelentette: „álomnak tekinthettem", de a szerencse a kezemre játszott. Az edzőtábor leadta a teljesen lepusztult állapotban lévő angolparki Kiskastélyt, viszont senki sem akarta átvenni. Egyedül én jelentkezetem és mivel műemlék volt, a múzeumnak adták. Fedezve a műemléki helyreállítást, eredeti állapotába visszaállítva 1967-ben az épületbe a gazdasági és a muzeológiai részleg, valamint a könyvtár került. Amikor a Kiskastély elkészült és antik bútorokkal berendeztük, azonnal számos ötlete támadt néhány megyei vezetőnek, hogy az épületet mire lehetne felhasználni. A Tudományos Akadémia nyaralójától az éjszakai mulatóig, sőt rulettkaszinóig érdekes ötletekkel leptek meg. Szerencsére arra nem volt ötletük, hogy bennünket hol lehetne megfelelő színvonalon elhelyezni. Nem sokkal később - Vaszary végrendeletére hivatkozva - mielőtt eladták volna, múzeumi kezelésbe vettük a Vaszary-villát, ahová átmenetileg a restaurátorműhelyt és raktárakat helyeztük el, tekintettel a vár műemléki helyreállítására és kiürítésére. Közben ugyanis 1964-ben megkezdődött a vár ásatása és nem sokkal később a vár műemléki helyreállítása. Érdekes módon a város vezetősége nem szívesen vette a romkert kialakítását, de végül is nem szólhatott bele. Ők inkább füvesíteni szerették volna az udvart és a bástyákra 1848-as ágyúkat helyezni (hogy milyen elgondolásból, azt ma sem értem). Sajnos ennek a szemléletnek esett áldozatul a Kossuth téri középkori templom romjainak konzerválása, inkább modern parkosítást végeztek a piac megszüntetése után. A vár helyreállításánál a legnagyobb gondot a raktárak kiürítése okozta, azaz hogy milyen módon, lehetőleg a legkisebb rongálással helyezzük el bérelt raktárakban és az új épületeinkben az anyagot. 1971-ben sikerült a Miklós-malmot megszereznem és helyreállíttatnom. Itt országos gyűjtőkörű német nemzetiségi múzeumot alakítottam ki, mivel ez még nem volt az országban. Kis részben szlovák és magyar anyagot is bemutattunk, remélve, hogy ezeknek később külön múzeumuk lesz. Érdekes, hogy politikai szempontból hányan támadták a Német Nemzetiségi Múzeum megalapítását, nem annyira a megyében, mint Budapesten. Azzal vádol23