Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

Köszöntők - Kedves Vendégeink! (Bíró Endre)

tak, hogy Volksbund múzeumot akarok létesíteni. Szerencsére ezek a vélemények végül is kisebbségben maradtak és győzött a józan ész. 1971-ben javaslatot tettem egy tatabányai múzeum létesítésére. Tekintettel a város múltjára és jelenére, valamint, hogy Tatabánya az egyetlen megyeszékhely, ahol nincs múzeum, egy megyei gyűjtőkörrel rendelkező legújabbkori és munkásmozgalmi múzeumot javasoltam, felajánlva két muzeológusomat, gyűjteményem és könyvtáram ehhez a tárgyhoz kapcsolódó részét. A múzeum létesítéséhez az esztergomi múzeum is hozzájárult. Javaslatomat elfogadták és első segítségként egy régi elemi iskolát bocsátottak a rendelkezésünkre. Nagyon szép, jelentős legújabbkori kiállításokat mutattak be itt, utólag szinte sajnáltam, hogy ezek nem Tatán kerültek bemutatásra. 1973-ban befejeződött a vár helyreállítása. Az évek óta zárva tartó múzeum megnyitását számosan kérték levélben és telefonon. Ezért 1974 januárjában egy minisztériumi és kiállításrendezői értekezletet hívtam össze Tatán. A helyszíni szemle után a bizottság megállapította, hogy az új állandó kiállítás 1977-re készülhet el 4 millió forint ráfordítással. Ezt annyira hátrányosnak találtam, hogy felajánlottam az 1974. augusztus 20-i megnyitást 1 millió forint ráfordítással. A munkát elvégeztük igen nagy fáradtsággal és viták után. Például óriási vitát váltott ki a középkori kályha teljes helyreállítása, vagy csak részleges bemutatása. Végül is a kiállítás elkészült, nyilván vannak hibái, de erényei is. Engem mindenesetre a minisztériumi revizor által ügyészségi feljelentésre javasoltak, mivel az 1 millió forintból 900 ezer forint kifizetését nem tudtam - szerintük - megfelelően igazolni. Ezt a jelentést megválaszoltam és a mai napig nem kaptam választ, de természetesen ügyészségi feljelentést sem. Ma is felteszem a kérdést, miért nem volt nekem jó az 1977. évi megnyitás? Miért kellett ennyi izgalommal szembenéznem? 1975-ben a zsidó hitközösségtől megvettem a romos zsinagógát - amit a város le akart bontani és a területet parkosítani -, ahol múzeumot alakítottam ki a Szépművészeti Múzeum kidobásra szánt görög-római szobormásolataiból. Ez is sok vitát váltott ki, hiába hivatkoztam a Baselben lévő másolatmúzeumra, ami tőlünk is kérne szobormásolatokat. Nem kívánok ehhez a kérdéshez különösen hozzászólni, csak annyit jegyzek meg, hogy Pheidias Parthenon fríze a világon itt látható egyedül összefüggő egészében. A kiállítás 1978-ban nyílt meg. 1982-ben átvettük a Nepomucenus-malmot a Német Nemzetiségi Múzeum állandó kiállításával. (Remélem egyszer lesz arra lehetőség, hogy - amit már a hetvenes években kitűztem célul - a Miklós-malomban magyar és szlovák néprajzi kiállítás lesz). Még sok mindenről lehetne beszélni, pl. Szőke Béla régészeti könyvtárának megvételéről, a Révhelyi-gyűjteményről, Lenhardt Györgyről, a Kernstok festményekről, a Martyn-hagyatékról, a bútorokról, amiket abban az időben fillérekért vettem meg. Az ásatások sorát is felemlíthetném - amelyek sajnos legtöbbször nem előre eltervezettek, hanem leletmentések voltak, azok összes hátrányával. Szólnom kell még a kisebb falusi tájmúzeumokról, amelyek szükséges részei a 24