T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

Iparilag hasznosítható nyersanyagai az épító'anyagok (homok, kavics, cementipari mészkő' és dolomit) és az energiahordozók (tatabányai és oroszlányi barnakőszén-medencék). A terület őskőkoráról nincsenek hiteles adataink. Az 1960-as években Glász József gyűjtött Környén és környékén az Által-ér alacsony teraszain régészeti leleteket, s a későbbi korszakok leletanyaga között voltak olyan kőeszközök, amelyek az őskőkorba is tartozhatnak. A gyűjtési pontokon ásatások nem voltak, s a tipológiai jellegzetességek nem nyújtanak kellő támpontokat a leletanyag pontos kronológiai, kulturális besorolásához. Ismerve azonban az Által-ér völgyének alsó szakaszát és az ottani őskőkor „népsűrűségét" bizakodhatunk benne, hogy a folyóvölgynek ez a része sem üres. A Galla-patakkal való egyesülés után az Által-ér völgye csaknem derékszögben irányt változtat, s az addigi északkeleti irány helyett északnyugatit vesz fel, s ezt megőrzi egészen a torkolatáig. Egyúttal ez a győr-tatai teraszvidék kistáj keleti határa is. A völgytalp tovább süllyed, az Által-ér torkolatánál már mindössze 110 méterrel vagyunk tengerszint fölött. Míg az Által-ér völgyétől nyugatra egészen Győrig alacsony helyzetű, gyengén tagolt teraszos hordalékkúp síkság tartozik ide, addig az Által-ér völgyének keleti pereme éppúgy kőzethatár, mint a folyóvölgy felső szakasza: a Gerecse nyugati leszakadását és többé-kevésbé meredek hegylábi felszíneit keretezi. A patakvölgynek ez a viszonylag rövid szakasza, amely Bánhidától TataTóvárosig terjed, tárgyunk szempontjából a legfontosabb. A mai vízhozamához képest jelentékeny szélességű völgyben csordogáló patak vagy „ér" ez a rövid néhány kilométeres, nem több, mint 15 km hosszú szakasza az elmúlt geológiai korszak számos fontos eseményének a tanúja, s nemcsak színtere, hanem az itt élő népcsoportok életét aktívan befolyásoló kerete. A Dunántúli-középhegység legészakibb tagja a Gerecse, az északnyugatnak forduló Által-ér völgyének keleti pereme. A Gerecse építőanyagában, szerkezetében szervesen kapcsolódik a Vérteshez, Szár és Felsőgalla között természetes határvonal nincs is a középhegység e két tagja között. Általában a komáromi vasútvonal völgyét szokták a két hegységet elválasztó határvonalnak tekinteni. A Gerecse nyugati lezárása a tatai árok/völgy, amelyiknek a folyója az Által-ér. A Gerecse meredeken leszakadó sasbércsorozatai látványosak, és sokkal inkább hegység benyomását keltik, mint amennyire a Gerecse 500 métert sem elérő nyugati vonulatai ezt indokolnák. A Vértes és Gerecse mezozoos mészkövei évtizedekig építőipari alapanyagok 7