T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

voltak, sok gyár nyersanyagát biztosították (cement, mész, „márvány" stb.). A Bánhidától Tóvárosig terjedő völgyszakasz három fontos őskó'kori lelőhelyhez kapcsolódik, topográfiai sorrendben Szelim-barlang - Vértesszőlős - Tata, időrendi sorrendben Vértesszőlős, Szelimbarlang, Tata. Azt viszont a régészeti lelőhelyek minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy hosszabb-rövidebb megszakításokkal, de az ősember korszakának igen hosszú periódusában, több százezer éven keresztül a Dunántúlnak - ez a még magyar viszonylatban is - roppant kicsi területe az ősemberek életének színtere volt. A tér - márcsak az idő emberi léptékkel mérve alig érzékelhető tartama miatt - nem volt azonos a maival, s a különbözőségnek vannak olyan bizonyítékai, amit ma is tapasztalhatunk, s vannak olyan bizonyítékai, amelyek csak a régészeti ásatások leleteiből rekonstruálhatók. A ma is mindenki számára közvetlenül érzékelhető bizonyíték: a területen az Által-ér völgyét kísérő, vagy tágabb értelemben a Dunántúli-középhegység északkeleti peremét borító mésztufa. A karsztos, hegységperemi területek mindig vonzották a kutatókat. A ma is aktív gyógyforrások, a bányamüvelés során megbolygatott vízháztartás egyensúlyának helyreállítása, a látványos mésztufaalakzatok, a forrástevékenységet kiváltó-, befolyásoló vagy megszüntető okok elemzése, a nagy mennyiségű és jó megtartású ősmaradvány gyűjtése kutatók nemzedékeinek ad erőt próbáló, fantáziát mozgató feladatot. A mésztu fa-képződés a karsztos területek jellemző jelensége. Számos neve van, leggyakoribb az édesvízi mészkő vagy travertino, megkülönböztetéséül a tengeri eredetű mészkövektől, amiből felépült a Dunántúli-középhegység több tagja. Keletkezését, nagyon leegyszerűsítve a következőképp vázolhatjuk: Az idős mészkő repedésein leszivárgó csapadékvíz a repedések mentén oldja a mészkövet. A víz oldott ásványianyagtartalma elsősorban az átmosott mészkő vastagságának függvénye. A nagy töréseknél, különböző eredetű üledék (pl. laza teraszkavics és kemény mészkő találkozásánál, vízzáró rétegek fölött) ezek a sok oldott ásványi anyagot tartalmazó vizekforrásokformájában felszínre törnek. A felszínen a víz elpárolog, s lerakódik a mésztufa. A mésztufa lerakódásának helyét, ütemét számos körülmény befolyásolhatja, mégis két alapvető tényezőtől függ: hol van a vízgyűjtő legalacsonyabb pontja, vagyis az erózióbázis, valamint mekkora az ásványi anyagokat oldó csapadék mennyisége. S