T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

kai fejlődésének mai szintjét, s a gyűjtővadásző életmód csúcsára jutott. Életük rekonstruálásában a feltárt leletek elemzésével, kísérletekkel, ma élő természeti népek életmódjának vizsgálatával végezhetjük el. A jégkor kutatása - tekintettel a vizsgálandó jelenségek szinte kimeríthetetlen gazdagságára - számos specializálódott szaktudomány feladata. S mivel közvetlenül a jelenkort megelőző geológiai időszak, a szerencsésen megkövesedett (azaz fosszilizálódott) maradványok is nagyobb számban és változatosabban állnak rendelkezésre, mint a korábbi geológiai korokban, s feladatát sikeresebben láthatja el, mint a Föld régebbi szakaszának kutatásában. Az éghajlat, az élő- és élettelen környezet, az ember a maga fizikai megjelenésében és az általa létrehozott kultúra csak számos aprólékos részlettanulmány, az események-jelenségek korának megállapítása, stb. után ismerhető meg. A jégkorszakban az emberek (ember-ősök) által létrehozott szellemi és anyagi javak összességét a régészek paleolitikumnak (paleo = ős, litikum = kőkorszak) nevezik. Jellemzői: 4- teljes időtartamában a mait megelőző geológiai korszakra esik 4- a történeti korszakok közül a leghosszabb •*$• gyűjtögető-vadásző életmóddal csak kisajátítja a természetes erőforrásokat (zsákmányolás) "$• a legfontosabb munkaeszközeiket kőből, pattintással állítják elő. A jégkorszak abban különbözik más fiatalabb régészeti koroktól, hogy éppen a régészeti adatok mennyiségének csökkenése arányában egyre jobban rá van szorulva a társtudományok eredményeire, s csak szoros együttműködéssel remélhető a hajdani gazdag valóság szűkszavú, szegényes rekonstruálása. 13