T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

Az ember Nem volt még gondolat, amely olyan robbanásszerű hatással lett volna a biológia fejlődésére, mint az evolúció. Amikor Charles Darwin közérthetően papírra vetette a fajok kialakulásának, változásának törvényszerűségeit, a múzeumok raktáraiban már egy sor félreismert, félremagyarázott embertani lelet várta, hogy beillesszék az ember kialakulásának és fejlődésének történeti folyamatába. Az elmúlt század végére kialakult az a hármas tagolódás, amely az ember biológiai fejlődésének gerincét jelenti, s a mai napig érvényes. Érvényes annak ellenére, hogy az embernek, mint biológiai fajnak a törzsfája a kutatás másfél évszázada alatt a csupasz váz körül egyre terebélyesedett, egyre bővült. Új leletek, nyomukba új elméletek, új időrendi rendszerek, új módszerek teszik ezt a törzsfát egyre dúsabbá és egyre kuszábbá. Magyarország szerencsés helyzetben van: az ember fejlődésének folyamata hazai leleteken is illusztrálható. Egyedül a sokat emlegetett, a tudományos híradásokban sokszor szereplő Australopithecus-stáció hiányzik a leletek sorából, de ez a népes család a hominidáknak csak Afrika keleti és déli sávjára 14 korlátozódott, kipusztult oldalága az evolúciónak. A sor a Ramapithecusokkal kezdődik. Nagy szenzáció volt, amikor Rudabányán a nyíltszíni vasércbányában az iparilag hasznosítható érc fedő lignitjéből gazdag őslénytani anyagot tártak fel. Ezek között voltak annak a közel 80 Ramapithecusnak a maradványai, amelyek a lelőhelyről a Rudapithecus nevet kapták. A szakemberek véleménye szerint ez a 1012 millió éves főemlős-népesség az egész óvilágon elterjedt, de nem volt nagyon gyakori. A csontokon talált anatómiai jegyek bizonysága szerint az emberré váláshoz vezető fejlődési sor elején álltak ezek az élőlények: az anatómiai sajátosságok már magukban hordozták az emberré válás lehetőségét, vagy még inkább szükségszerűségét. A Ramapithecusok kora után következő hosszú időszakból nem ismerünk leleteket. Ez semmiképpen nem jelenti a fejlődés megszakadását, hiszen a folyamatosság bizonyítéka éppen a mai ember. Az evolúció következő szakasza Afrikáé: az Australopithecusok kora. Több, egymástól megjelenésben, életmódban eltérő alfajuk a kelet- és dél-afrikai szavannát népesítette be, úgy 2-4 millió év-