Számadó Emese (szerk.): Hétköznapi áhítat - a felvidékiek népi vallásossága (Komárom, 2008)

2. Madár Adatközlő: Marosi Józsefné Gulyás Erzsébet (Madár) A következőkben Madárra kaptam a „körlevelem" alapján meghívást. Ide sem ismeretlenül mentem, ez az asszony a madari kézimunkák technikájának bemutatására 2001ben egy kézimunkázó csoportot hívott meg a lakására, s a jellegzetes cipós s rozmaringos szálhúzásos munkát mutatták be nekem. Meglepődve láttam az asztalra összekészített imakönyveket és a szentek kis szobrait, ugyanis tudtommal a néni református. Nem is tévedtem, csak egy kicsit bonyolultra sikerült a vallásos élete. Édesapja Komáromszentpéteren elhagyta a családját, nem sokkal utána, hogy kislánya megszületett. Az apa katolikus, az anya református vallású volt. Az egyik nagynéni volt a bábasszony anyai ágról, aki titokban elszaladt a kisbabával a paphoz, hogy keresztelje meg reformátusra. Úgy gondolták, hogy az apa nem érdemli meg, hogy katolikus legyen a lánya. Azután az asszony férjhez ment egy özvegyemberhez, egy bognár-asztaloshoz, aki a felesége váratlan halála miatt kénytelen volt minél előbb kislányának anyát keresni. Ő szintén református volt. Nemsokára lett még egy közös gyerekük, s a néni ennek kapcsán mesélte el, hogy volt egy hagyomány, egy hozomány, meg egy szerzemény. Ó volt a hozomány. A család, adatközlőm 6 éves koráig Szentpéteren lakott, majd elköltöztek Madárra. A két kislány ott járt iskolába, ott részesült a hittan órákon vallásos nevelésben, s nagyobb lányka korukban ott is ágendáztak. A harmadik, a közös gyerek szintén a faluba járt, ahová a nagyobbak, ő óvónőnek tanult. 53