Számadó Emese (szerk.): Hétköznapi áhítat - a felvidékiek népi vallásossága (Komárom, 2008)

Összefoglalás 1. Az ima

12 Adatközlőim vallásosságát talán az imájukon lehetne a legjobban érzékeltetni, hiszen - ahogy láttuk - életüknek fontos és meghatározó eleme volt a mindennapi, vagy még annál is többszöri ima. Eletük sokszor nehéz volt: volt aki menekült, volt aki települt, s a félelmeket feloldani, felejteni akarták. Ha megoldásra önerőből nem telt, imáikkal Istenhez, Krisztushoz, a Szentlélekhez, vagy segítő közbenjárást kérve Szentekhez fordultak. Felsőbb erőhöz folyamodtak, mert abból volt bőven, valódi és képzelt, megfogható és megfoghatatlan. Imáik formája igen sokszínű. Egyrészt gyermekkorban betanult és az egyház által ajánlott imák, reggeli kis imák, asztali áldások, esti imák, de mindenképpen a Miatyánk, a Hiszekegy, az Úrangyala voltak. De gyerekkorukban, mint imát mondták el a Tízparancsolatot is. A másik forma, a saját érzéseik megfogalmazása szabadon a fohászok, s a rögtönzött imák formájában. Imáikat van, aki reggel elvégzi, de van aki még este is a saját szobájában. Ha közben elalszik anélkül, hogy befejezte volna, akkor éjjel, amikor felébredd befejezi. Az idősebbek nagyon ragaszkodnak a rózsafüzér ájtatosságihoz. Naponta többet és többször mondják el. Több kell belőle, mert napközben akár munka, pihenés, vagy utazás (misére, vagy busszal munkába menés) közben is használják olvasóikat. Elimádkozták a tizedeket ha virrasztóban voltak a háznál, a temető ravatalozójában temetés alkalmával, ha titkokat cserélnek a Rózsafüzér társulat tagjai, litániákon, vagy ha kis vallási közösségekkel valamelyikük otthonában jönnek össze. Ha a faluban szabadtéri kereszt, vagy szent szobor, faluvégi szent kereszt, vagy fülkeszerű képoszlopok mellett mennek el, a férfiak megemelik kalapjukat, a nők keresztet vetnek. De műtét előtt, vagy ha a mentőautót látnak, akkor is keresztet vetnek. 2. Búcsújáró helyek

13 Adatközlőim személyes, vagy szüleik, nagyszüleik emlékei által mindegyikük ismeri az ún. szenthelyeket. Ott az imáikkal általában a Szűz Máriát szólítják meg, s rajta keresztül kérik az Úristen segítségét. Imádkoznak, a keresztúton, a kegyhelyen, a kegykép előtt. A ma is becsben tartott kisebb-nagyobb ereklyéik nagyobb részt onnan származnak: kapták, vagy emlékként vásárolták azokat. Ezekkel veszik körbe magukat otthonaikban (elsősorban a lakószobában), ilyen környezetben, a megszentelt tárgyak közelében érzik jól magukat. 12 Az ima tartalma és célja lehet: közbenjárást kérő, imádó felajánlás, bűnbánat vezeklés. 13 A szent búcsúknak, vagy búcsújárásnak ma már akkora irodalma van, hogy itt most elsősorban az adatközlőimnek szánom a búcsúhelyek felidézését csak emlékeztetőnek, természetesen a teljesség igénye nélkül. 42