Számadó Emese (szerk.): Hétköznapi áhítat - a felvidékiek népi vallásossága (Komárom, 2008)

Adatközlőim az 1938-40-es években nagyszüleikkel, szüleikkel, vagy maguk is jártak még a szülőfalujukból szervezett búcsújáró helyeken. Az út nagy részét napokig tartó gyaloglással, zarándoklással tették meg. Imádkoztak és énekeltek az ún. előimádkozó asszony, vagy férfi „útmutatásai" szerint. A keresztútjárás a vezeklés egyik formája. A stációk száma 14, de előfordulhat 5 vagy 7 stációs változata.

14 Minden stációhoz tartozik ima. Adatközlőim, a beszélgetésünk során a következő szenthelyeket említették: Máriavölgy, Szentkereszt, Péliszentkereszt. Loretto, Mariaczell, Lourdes, az áttelepítésük után Kalaznó mellett. Csicsó, Andocs, Márianosztra, Máriagyűd, Máriapócs. 3. Hétköznapi vallásosság Az akkori normák az oktatásban és nevelésben, a tanítók, a papok, s ezzel együtt az otthonokban a szülők, nagyszülők, keresztszülők, az ünnepek eseményei, de még a közösségi életük is nagyban hozzájárult a vallásos érzelmeik kialakulásához. A keresztelőt, az elsőáldozást, bérmálást felnőttkorban követte az esküvő, az ifjúkori egyletek. A felsorolt alkalmak mindig egy adott közösség eseményei voltak. Vallásos közösségé, amelyben az egyén nem lehetett „istentelen, vagy hitetlen. Normák szerint élték életüket szülőfalujukban. A kérdésekre megtanulták a biztos válaszokat már gyerekként a hittan órákon és a vallásos alkalmakon, amely az életük része volt. A hagyományos parasztközösség elvárta hogy tagjai a tízparancsolat szerint éljenek. Ne káromkodjon, ne lopjon, ne öljön stb. A különböző jámbor társulatok, folyóiratok, könyvek jámbor kiadványok egyesületek is segítettek a további ismeretek elsajátításában. Az egésznek a lényege, hogy nekik voltak alapjaik, már tudatosan tetté k amit tenni kellett Kialakult a szilárd istenhitre épülő erkölcsi rend, mely a magyar paraszt parasztcsaládok sajátja volt évszázadokon keresztül. Vannak tartalékaik idős korukra, hogy tovább folytassák vallásos életüket. Mindenképpen az ima, az imádkozás, valamint a múlttal való foglalkozás, a szép emlék, a régi egyszerű kis ereklyékkel kapcsolatos tudás, amiből a mai nap is táplálkoznak. Az életükben kialakított rendszerhez ragaszkodnak. A viseletek rendje a szokások, a hagyományok biztos támpontot adtak mindenre. Nem jelentett problémát, hogy mely alkalmak kívántak ünnepi ruhát, vagy mit jelent a gyász, de a lakodalmak eseményeihez is megvoltak a kész szövegek. Könnyebb volt a tájékozódás az élet ezernyi dolgában. 14 A 18. században hivatalosan is jóváhagyott 14 stációs keresztút jelenetei az alábbiak: 1. Jézust halálra ítélik, 2. Jézus magára veszi keresztjét, 3. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt, 4. Jézus találkozik anyjával, 5. Simon segít Jézusnak a keresztet vinni, 6. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak, 7. Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt, 8. Jézus a jeruzsálemi asszonyokkal találkozik, 9. Jézus harmadszor esik el a ereszt terhe alatt, 10. Jézust megfosztják ruháitól, 11. Jézust keresztre feszítik, 12. Jézus meghal a keresztfán, 13. Jézust leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik, 14. Jézust sírba teszik. 43