Számadó Emese (szerk.): Hétköznapi áhítat - a felvidékiek népi vallásossága (Komárom, 2008)

3. Izsa Adatközlők: Némethné Varga Brigitta, Németh Gizella szül. Gelle Gizella (Izsa), Lovas Lászlóné Borsos Aranka (Izsa-Udvari-Komárom/Szőny), Kurucz Modesztina (Izsa) „Az izsai iskolások a 7 órás misére mentek, miután a táskájukat letették az iskolában. A 8 órai kezdéskor is még elimádkozták az első óra előtt a Miatyánkot, délben az Őrangyalát, délután 1 órakor a Hiszekegyet, délután az utolsó órán meg a Tízparancsolatot. Minden osztályban volt feszület. Harminc évig volt itt a Nádai Kálmán, a falu állandó papja. Selmecbányáról került ide, szigorú ember volt, de nagyon sok mindent megtett értünk. Színdarabokat, verseket, énekeket tanított, de a Gyöngyös bokréta szereplőit is ő készítette fel a budapesti szereplésre. 1938-ban volt, amikor Budapestre az aranyvonat hozta a Szent jobbot. Legalább is akkor mi ezt hallottuk. Volt mellette egy kántor, a Marcel Tibor. Azzal nem értettek egyet. Mi csak emlékeinket tudtuk most már megőrizni, mert a hatalmas árvíz 1965-ben mindenünket elpusztított Fényképeinket, papírjainkat, mindent." Izsai adatközlőim elmondták, hogy ha a komáromi út elején halt meg valaki - annak idején háznál volt a ravatalozás -akkor onnan is gyalog vitte végig az utcán a koporsót a „Szentmihály lován" 8 vagy 12 fiatal, vagy aki alkalmas volt rá, egészen a temetőig. 21