Számadó Emese (szerk.): Hétköznapi áhítat - a felvidékiek népi vallásossága (Komárom, 2008)

Sok helyen földes volt a szoba. Ünnepek előtt azért arra is mintákat csurgattak rá, vörös homokkal, de először ronggyal, sárral lesimították. Az udvart a férfiak tették rendbe, az utcát a lányok söpörték. A szüle vasárnap délután bevitte a gyerekeket, az unokákat az első szobába, az első házba, s ott olyan nagy imakönyvből imádkoztak, meg énekelt is nekik. Az ő szobájában volt a feszület a falon, meg a nagy szép, arany vagy ezüstre festett szentképek rámában. A gipszből készült Jézusszíve szobrot általában a sarokpad fölötti kerek állványon tartották. Mellette virág volt vázában. Ezt hívták szentsaroknak. A szokásnak megfelelően a két ablak közti sarokban volt a helye. Az ajtó mellett volt a szenteltvíz-tartó. Háziáldás nem volt mindenhol. „Vasárnap reggel, mi gyerekek elmentünk a korai misére - mondja Molnár Lajosné. Édesanyám eközben feltette az ebédet, aztán ő ment el. Mire hazajött a miséről, már majdnem meg is főztünk. Az állatok őrzése, őriztetése a falvak életéhez hozzátartozott. A saját, az ángyom, meg a szomszéd libáját őriztem. Úgy 50 darabot. Vasárnap délután is, mert éhesek voltak. Ebéd után már ráértem. Aztán, ha kint ért a vihar bennünket, akkor gyorsan imádkoztunk, aztán siettünk haza. Mert ott ugye sok volt a fa, s az levezeti a villámot. Akkor az emberek nem jártak üzletbe. Mi még jóformán a pénzt se ismertük, mert mindent megtermeltünk otthon. Ha csak élesztőért, meg sóért kellett menni, akkor vehettünk magunknak cukorkát is, akkor megengedték, hogy máskor is szívesen menjünk. Imakönyvet elsőáldozásra kaptunk. Az volt az első. Olyan egyszerű, puhatáblás. De addigra a hittanórán a katekizmusból megtanultuk a fontos kérdéseket, meg a válaszokat is, amit mindenkinek tudni kellett. Emlékszem, első áldozás után elvitt minket a kedvesnővér az egyik osztálytársunk tanyájára. Ott cukorkát kaptunk, meg játszottunk". Azután a bérmálás alkalmával már volt, aki csontfedeles imakönyvet kapott. Az imakönyvnek az esküvőn is nagy szerepe volt, adatközlőm édesanyja esküvője idején például az volt a szokás, hogy a menyasszony virágcsokor helyett imakönyvet meg rózsafüzért tartott a kezében. 12