Számadó Emese (szerk.): Hétköznapi áhítat - a felvidékiek népi vallásossága (Komárom, 2008)

netekben rendszeresen a Hordozó Mária szobrát. Legtöbbször hat lány. A Mária lányok csak tisztességes, erkölcsös, vallásos lányok lehettek. Mária lány csak szűzlány lehetett. Az iskolában a 7. és 8. osztályos lányok már főzni is tanultak a folyosó végén berendezett, a nyersanyagokkal a szülők által „szponzorált" konyhában. Tésztát is gyúrtak, metéltek. Szükség is volt rá, hiszen ritkán 16 de gyakran 18 éves korukban férjhez mentek a lányok és a fiú szüleihez kerültek, még ha a férj el is ment két évre katonának. A lány annak a háznak a gazdaságában vett részt. Általában ott még éltek a nagyszülők is. Hálával gondolnak rájuk, de szeretettel beszélnek anyósukról vagy apósukról is. Válás a faluban nem volt. Azt nem állítják, hogy zökkenőmentes volt az életük. "Mert volt jó is, de volt rossz is." de megszokták. Nem volt más választásuk, de szeretettel gondolnak vissza a sokszor küzdelmes, mégis jó életükre. Külön szobáik a családtagoknak nem voltak, s így az is természetes volt, hogy a fiatal házasok a szülével, meg a sógorékkal aludtak egy szobában. Más volt akkor a fontos. Ma autót vesznek, akkor meg földeket vásároltak. Sokat kellett azért dolgozni. Általában nem voltak nagy igényeik a lakás kialakításában. Ahol sok gyerek volt, szerényebben éltek. 11