Számadó Emese: Komárom és településrészeinek egyesülése. Szőny és Koppánymonostor története a kezdetektől 1977-ig (Komárom, 2007)

A vasút Vasutas összejövetel a szőnyi kultúrház melletti vendéglő­ben. Jobb oldalt a második vasutas Pénzes István A mozdonyon elöl Varanka József ül Az 1883/1884-ben kiépült Bu­dapest-Új-Szőny vasútvonalhoz Ószőny községben is vasúti meg­állóhelyet építettek. Ehhez a köz­ség 200 forintot adott. A területet Vásonkeöy Imre nagybirtokostól sajátította ki. A vonal eredetileg egy sínpár­ral üzemelt, a megnövekedett forgalom miatt azonban az 1900­as évek legelején még egy sínpárt építettek. Pénzes István (Szőny, 1896­Szőny, 1961) a református iskolá­ban tanult. Az I. világháborúban az orosz fronton megsebesült, majd a román és az olasz frontra került, itt is érte a háború vége. 1920-ban a vasútnál helyezkedett el, ahol először krampácsoló volt, majd vonatkísérő és ezt követő­en vonatfékező lett. Onnan ment nyugdíjba. Családjával a Belső utca 327. (ma: Kis utca 9.) számú házban lakott. 88 Varanka József (Szőny, 1898­Szőny, 1966) a katolikus elemi is­kolában tanult. Mozdonyvezető lett és 1947-ig a vasútnál dolgozott, azt követően a Timföldgyárban helyezkedett el szintén mozdony­vezetőként. Nevét a vasútnál 1940 körül magyarosíttatni kellett, a Vámosi nevet választotta. A Vá­sártér 1. szám alatt lakott a szülői házban. 1920-ban feleségül vette Rozemberg Erzsébetet, s a Rákóczi utcában (ma: Bercsényi utca) épít­keztek, 1923-ban költöztek oda. 89 88 Várhidiné Pénzes Ilona visszaemlékezése és családi képei alapján 89 Vámosi Lászlóné szül. Hajnal Eszter visszaemlékezése és családi képei alapján 50

Next

/
Thumbnails
Contents