Számadó Emese: Új-Szőnytől Komáromig. A komáromi ipar, iparosok, kereskedők és vendéglősök története 1896-1951 (Komárom, 2006)

Pápay Pálné kocsmáros 1922-ben kapott iparengedélyt Gyár utca 68. szám alatti kocsmája üzemeltetésére. Halála után 1933-tól férje özvegyi jogon vitte tovább a kocsmát. Fia, Pápay József az Ács-étteremben tanult, majd Sopronban, a Pannónia Szállodában volt pincér. 1948-ban vette át édesapjától a Gyár utca 86. (!) szám alatti kocsmát, mely már vagy 100 éve a család tulajdonában volt. A mai is álló Diófa kocsma, közkedvelt neve a Kecske-kantin volt. Ezt a nevet a kocsma cégéreként kiállított Baksör reklámjáról, egy sört ivó szakállas kecskéről kapta. A vendéglátóüzem söntésből, vendégszobából, táncteremből és kerthelyiségből, valamint kuglizóból állt. Jóízű hideg ételeket, balatonvidéki termelői borokat és egyéb szeszes italokat szolgált ki vendégeinek.

155 Polo Gyula a Pannonhalmi bencés apátság borpincéjében dolgozott, majd 1944-ben Mártírok útja 25. szám alatti kocsmájára kapott iparengedélyt. A söntésből és vendégszobából álló helyiség 30 fő befogadására alkalmas. Vendégei számára badacsonyi borokat szolgált ki. A munkát feleségével és fiával látta el.

156 Ifj. Ray Imre (1898, Komárom - ?) 1929-ben lett önálló vendéglős Komáromban. Az Országút Igmándi út felőli részén lévő kis tér délnyugati sarkában, a 18. szám alatt, három helyiségből álló, 80 személy befogadására alkalmas, fővárosi nívójú vendéglőjét kitűnő magyar konyha és hazai borok jellemezték, naponta cigányzene szórakoztatta a vendégeket.

157 A ház többi részét üzletek és műhelyek számára bérbe adta. A Ray-kocsma és az Igmándi út nyugati oldalán a magtár 155 Ipari újjáépítésünk, 111/93. 156 Ipari újjáépítésünk, 111/99. 157 Kom-Eszt. Megye, 857. 78