Számadó Emese: Új-Szőnytől Komáromig. A komáromi ipar, iparosok, kereskedők és vendéglősök története 1896-1951 (Komárom, 2006)

Kertész János (1890, Galgóc - 1945, Komárom) pénzügyőrként teljesített szolgálatot. Az első világháborúban megsebesült és lerokkantosították. Nősülésekor, 1920-ban átvette apósáék Gyár utcai kocsmáját, a Reiner-féle szikvízgyár szomszédságában. A vendéglőben előfizetéses jelleggel elsősorban vasutasok és nőtlen tisztek étkeztek, de itt tartotta összejöveteleit a vasutasok Vaddisznó Asztaltársasága is. A vendégek szórakozását biliárdasztal is szolgálta. A vendéglő udvarában hatalmas jégpincéjük volt. A jeget telente a monostori Kis-Duna ágról hordták a jégvágók. A jég a szikvízhez, valamint az ugyancsak itt lévő, Reiner Jánossal közösen üzemeltetett bor-és sörlerakathoz kellett. Betegsége miatt 1943-tól felesége, Kocsis Johanna (1890, Budapest -?) vitte a kocsmát, melyet 1949ben államosítottak.

152 A Kiss László, Kiss Pál hentes-és mészárosmester kisebbik fia (1907, Komárom - 1942, Don-kanyar) eredetileg hentes-és mészáros mester volt. Nősülése után, 1939-ben átvették a Gyár utca 51. számú házban lévő kocsma üzemeltetését és oda is költöztek. A kocsma vendégszobából, söntésből, tekepályából állt. Jóminőségű szeszes italok kiszolgálása mellett hetente egyszer zenével is szórakoztatták a vendégeket. A háború alatt az épület súlyosan megrongálódott, a berendezés nagy része megsemmisült, a tekepálya tönkrement. Halála után felesége vitte a kocsmát, melyet 1950-ben államosítottak.

153 152 Sisak Józsefné szül. Kertész Erzsébet közlése és dokumentumai alapján 153 Ipari újjáépítésünk, 111/61, valamint Fehérvári Lajosné közlése 76