Számadó Emese: Új-Szőnytől Komáromig. A komáromi ipar, iparosok, kereskedők és vendéglősök története 1896-1951 (Komárom, 2006)

IV. A komáromi iparosok, kereskedők és vendéglősök története

66 1. Ipartestület A Szabadságharc után, a magyar ügyeket intéző helytartótanács ideiglenes utasítása a szabad iparűzést helyezte előtérbe. Az 1860-as ipartörvény a teljes iparszabadságot valósította meg, a meglévő céheket megszüntette, de kötelezte őket, hogy ipartársulatok formájában továbbra is fennmaradjanak. Az iparjogosítványt váltó iparosoknak is kötelességévé tette, hogy belépjenek az ipartársulatokba. A megalakuló ipartársulatok célja az azonos helyiségben lévő egy szakmájű iparosok összefogása, rányitása, ellenőrzése volt. Az ipartársulat magán viselte mindazokat a jegyeket amelyek egy átmeneti szerveződésre jellemzőek. Nem volt kialakult jogkörük, pontos ügymenetük, ellenőrzési rendszerük stb. Ugyanakkor a céhek megszűntével átmenetileg össze tudta fogni az iparosságot, bizonyos védelmet nyújtott a szabad verseny, a liberális gazdaságpolitika idején, valamint átmentette a haladó hagyományaikat az új korszerűbb szerveződési formába, az ipartestületekbe, melyek létesítését az 1884. évi ipartörvény XVII. törvénycikke rendelte el. Az ipartestület nem csak a helyi iparosságot összefogó szervvé vált, hanem tényleges végrehajtási hatalommal rendelkezett. Központja az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ), 1932-től Központja (IPOK) volt, 1946-ban történt feloszlatásáig. Jogkörüket és vagyonukat a kormány már 1945-től folyamatosan átadta a Kisiparosok Országos Szabadszervezetének (1949-től Kisiparosok Országos Szervezete, de mindkettő rövidítése a KIOSZ), mely centralizált szervezetként működött. Az 1886-ban alakult „komáromi ipartestület a következő hivatalos felszólítást és meghívót intézte Komárom szab. Kir. Város jobbpartján lakó képesítéshez kötött iparűző iparosokhoz: Ujszőny községnek Komáromhoz történt csatoltatása folytán van szerencsénk tudomására hozni, hogy az 1884. évi XVII. Cz. 124. §-a értelmében mindazon iparosok, kik az illető város területén képesítéshez kötött mesterséget tíznek, az ipartestületnek tagjai és az alapszabályszertíleg megállapított tagsági díjak fizetésére kötelesek. [...] Ezeknek előrebocsátása után van szerencsénk t. czímetf hó 26-án d.u. 3 órakor az ipartestület nádor-utcza 179. sz. saját háza tanácstermében tartandó értekezletére meghívni. Komárom, 1896. július hó 11-én. PoloniLajos, ipartest. Elnök. BarathyJános, ipartest. Jegyző."

67 Az elcsatolás után a szervezet nélkül maradt 67 iparos hivatalosan 1920. augusztus l-jén hozta létre a Komáromi Ipartestületet. Mivel székházuk nem volt, Szenczy Mihály házában gyűltek össze, majd 1926-tól Alapy Gáspár polgármester gondoskodott ideiglenes helyiségről az új tűzoltószertár emeleti részében. Székházukat az iparosok tagsági díjából építették és 1928. szeptember 24-én avatták fel az Országúton. Ez alkalommal az ipartestület díszközgyűlést tartott, melyen Szenczy Mihály elnökölt és Petőcz János asztalos, alelnök beszélt a testület múltjáról. „A nagy tetszést fogadott előadás után Alapy Gáspár kormányfőtanácsos, polgármester tartotta meg tartalmas székházavató beszédét... és vázolta az iparososztálynak fontos szerepét a nemzet közgazdasági életébe. ...A katolikus egyház részéről Surányi Ferenc apátplébános, a 66 Teljes körű dokumentumok és források hiányában csupán átfogó képet tudunk e témáról nyújtani. 67 Komáromi Lapok (továbbiakban: K.L), 1896. július 18. 28