Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Válogatás Tóth-Kurucz János irodalmi műveiből

0 zserminál, ébresztő fuvalmad egykor-régen hozzánk is elért, és nyomában vérpiros virágból Kötöttünk a honvédnak babért. De kiaszott már szépmultunk emlője, Melyre lelkünk annyit visszajár, reménységgel nem bíztat a jövőnk s a jelenünk meg rettentőn sivár. Kíméletlen vágjad már szemünkbe az igazat, mint korbácsütést és a szégyen, arcpírunknak lángja tán munkára, ébredésre készt. Zserminál, te csírázás hónapja Mi ébredni, élni akarunk! Csak még egyszer támaszd új életre Atlaszrázó sámsoni karunk! Budapest, 1907 Likota Pál Mottó: A szőgyéni templom tornya Magasan áll. Isten éltessen Likota Pál! Iszol? Nem iszol? Ha nem iszol, iszom én! Iszunk-iszunk néha-néha (gyakran!) S ki-kinézek át a vén Dunán Elfeledni bornak mámorában -Koccintgatva pince gádorában Hogy mit érzek? Bár ne is tudnám...