Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Válogatás Tóth-Kurucz János irodalmi műveiből

Jó Likota bizton nem koccint már, Két pohárral nem filozofál. De temploma karcsú, régi tornya Le sem nézve földi szennyes porra Dombja hátán rendületlen áll. Szeme pedig? Van ám neki négy is Idő marta óra számlapok, De lehunyva tartja évek óta, Nem reagál sem csehre, sem tótra S azt sem mondja no, csak várjatok... Hajójában tilos régi ének Boldogasszony régi patronánk Csak sóhajok szállnak föl az égbe: Magyaristen! Hallgass meg már végre, Szemeidet fordítsd vissza ránk! Nincs rá válasz, csendes, néma minden Meghalt még a templom lelke is; Tetszhalottként hallgat éjjel-nappal, Nem törődve hívővel sem pappal, Elment innen tán az Isten is... De én sejtem, hogyha majd a templom Visszaszerzi nagy harangjait, Ti szilosi légiós vitézek Jönnek rátok ítéletes vészek S detronizált öreg Magyaristen Rátok sújtja szent haragjait! Akkor újra két pohárból iszunk S felköszöntünk jó Likota Pál Almásról a Nagydunán keresztül Szólongasztva téged seregestül, Mert templomod Nagy-Magyarországon Halma hátán újra büszkén áll! Dunaalmás, 1927. május 25.