Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Válogatás Tóth-Kurucz János irodalmi műveiből

Hejh, de szeretnék én... Hejh, de szeretnék én dalos madár lenni! Elrepülnék hozzád villámsebes szárnyon; Hogy ne láthatnálak, nem gátolna semmi, Messze ingó-ringó gyönyörű virágom. Muskátlis ablakod, jázmin bokrod mellett Mindennap elsírnám az én bús nótámat, Dalba öntve vallnék örök hű szerelmet S hintenék rád csókot, szerelmeset, százat. Hejh! De szeretnék én játszi szellő lenni. Ellebbennék hozzád csendes nyári estén Selymes fürtöcskéidet körülenyelegni. Szerelmes sóhajid ajkaidról lesném Csókdosnék pilládra örök édes álmot. Te lennél Argírus Tündér Ilonája, Bejárnék utánad heted-hét országot S szerelmetes szívem bárhol feltalálna... Komáromi Újság, 1905. július 27. Germinál Zserminál, te csírázás hónapja, Köszönt Párizs és a nagyvilág, de hol késel pezsdülő rügyeiddel, vagy nem kél belőled sok virág? Tudom, értlek, ráérsz még pihenni. Majd, ha a föld újból megremeg. Most még mulat játék-falovával E kiskorú ez elhülyült sereg. Nem is hallja láncai csörgését, Hovatovább mindig ostobább, Cafatokban lóg a rongy a testéről De hermelinben jár a porkoláb.