Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)
Baráthegyi évek
58 egy Ried melletti tanyán, Kirchheimben, az amerikai megszállási övezetben húzta meg magát. 11 0 1945 őszén, amikor a helyzet kissé konszolidálódni látszott, úgy döntöttek, hogy visszatérnek Magyarországra. Tóth-Kurucz Jánost Dunaalmásra hazatérve a kifosztott ház s a „felszabadító" szovjet hadsereg által eltüzelt, emberi ürülékkel öszszepiszkított könyvek, szétvert könyvszekrények, szél által szétszórt iratkötegek szörnyű látványa fogadta. Lesújtotta továbbá az is, hogy az ország területén több mint fél évig tartó frontharcok és pusztító légitámadások következtében meggyötört nemzet egy részét újra rabláncra fűzték és halálos ölelésben újra magukhoz kötötték a környező országok. Különösen felháborította, hogy Szlovákia és Románia is a győztes szerepében tetszelegve, aljasul és szemrebbenés nélkül kihasználta történelmi „szerencséjét". Tóth-Kurucz János a családját, hazáját és nemzetét ért szörnyű csapás és a kezdeti nyugdíjmegvonás ellenére derűs nyugalommal viselte a körülményeket. Ez alatt az idő alatt az izsai és muzslai rokonok támogatták a családot. Az izsai földekből származó termés egy részét az időközben újra határfolyóvá vált Dunán csempészték át. A régészettel a körülmények és idős kora ellenére sem hagyott fel teljesen. Az Almásfüzitő melletti (ún. Foktorok) határrészen található római nyomok után többször kutatott, de az akkori tulajdonos, a klosterneuburgi kanonokrend nem járult hozzá a régészeti feltáráshoz. Azaum nevű római településen Tóth-Kurucz a civil épületeken kívül castrumra, burgusokra következtetett, és úgy képzelte, hogy ezek összeköttetésben voltak a dunaalmási kőbányákkal. 1946 májusában kimerítő levélben fordult az esztergomi Komárom Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz,'" hogy a fentiekben említett, régészeti feltárás szempontjából szűz területeket vonják ki a földbirtokrendezés alól." 2 A földbirtokrendező tanács válaszlevelében 1 1' az ügy elbírálását a Földművelésügyi Minisztériumra, illetve a Kultuszminisztériumra hárította. Tóth-Kurucz János e tárgyban mindkét minisztériumba megírta levelét 4-4 melléklettel, kifejezve abbéli aggodalmát, hogy az esetleges földosztás után a romterület kőbányává válik, vagy a művelés során jóvátehetetlen károkat szenved. Ez ügyben hagyatékában több feljegyzés nem található, valószínűleg mindkét tárca vezetője válasz nélkül hagyta felvetését. 11 4
