Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Az igazgatói székben

49 lelkészi hivatal köszönőlevele, amely így hangzik: „Igen Tisztelt Tanár Úr! Legutóbb, hogy Izsán voltam, nagy lelki örömmel hallottam az ottani Tanító úrtól, hogy Igen Tisztelt Tanár Úr szives volt felajánlani az izsai református egyház részére az egész évi úrvacsorai borszükségletet. Amidőn e nemes lelküségéért az egyház nevében köszönetet mondok, egyszersmind szívből üdvözlöm felekezeti türelmességéért és a jó Isten kegyelmének áldását kérem önre."

m Tagja volt a Budapesti Manréza Egyesületnek, és évente pár napos lelkigyakorlatot végzett. Egész életében, ha csak tehette, segített a rászorulókon. Befolyása és kapcsolatai révén évente 20-25 diáknak segített, szerzett anyagi támogatást tanulmányaik folytatásához. 1943-ban történő nyugdíjaztatásáig vezetése alatt több ezer ifjú hölgy szerzett polgári iskolai bizonyítványt. Volt kolléganői és egynéhány tanítványa sokszor felkeresték a dunaalmási nyugdíjas magányában élő igazgató urat - akkor már „Diri Bácsit". Izsától, szülőfalujától sosem tudott elszakadni. Nagyon sok kötelék fűzte hozzá, a gyermekkori élmények, az emberek, a szülőföld szeretete. Az izsaiak sokszor fordultak hozzá ügyes-bajos dolgaikkal. Izsán is, de környékén is sokan tapasztalhatták iskoláztatási ügyekben nyújtott segítő kezét. Nagyon sokat segített a halászoknak, akik a „trianoni átok" miatt megélhetési gondokkal küszködtek. Erről több írás is tanúskodott. Egy levélben ifj. Válé András izsai halászmester ekképp fordult hozzá: ,Az almási uradalom tulajdonát képező halászati jog Március 1-én lesz kiadva. Ezért kérem a Nagys. Tanár urat, hogy ha az ideje meg engedi eszt nekem megtudni illetve megírni, [...] hogy metöl medig és körülbelül menyi bérletet kér érte az uradalom. [...] Mert én halászatai foglalkozok és most semi esetre sem tudok vizhez jutni: Most lejárt a bérletem és ujat még nem tudtam bérelni. Fáratságáért hálás fogok leni, a Tanár urnák Becses válaszát várva maradok alázatos szolgája. Ifj. Válé András Halászmester Izsa. - Az a fiatal gyerek aki a háború elöt oly szorgalmasan ástam az árkokat a leányvárba, hogy engem a rendes munka béren felül 10 fillért czigarettára adott a Tanár úr melet köszönettel fogadtam."

[U

D Nagyon lesújtotta és megviselte édesanyja 1934-es halála, hiszen elvesztette azt az asszonyt, aki, vállalva minden nehézséget, férje nélkül egyedül nevelte, taníttatta egyetlen fiát; akinek odaadó szeretetével és segítségével fia elérte kitűzött célját.

10

6 1938. november elején nem volt olyan magyar ember, aki ne fogadta volna örömmel a magyar felszabadítókat. Minden ember tudta, hogy a Trianonban összezsugorított Magyarországon és a magyar