Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Az igazgatói székben

50 nemzeten igazságos döntést hoztak, és hitték, hogy a térségben örök időre békét teremtettek. Az eltemetettnek hitt országot körülvevő, hazugságokon felépített államok azt hitték, hogy a Trianonban hozott döntés végleges és megmásíthatatlan. Tóth-Kurucz János mint történész azt vallotta, hogy a történelem nem állandó, hanem mindig változik, semmi sem tart örökké. Egy nemzetet nem lehet a végsőkig elcsigázni, kihasználni és pusztítani. „Csak idő kérdése volt, hogy a gazdaságilag és földrajzilag egységes Kárpát-medence központjában meghagyott magyar állam mikor érvényesíti vonzóerejét". Ehhez csak az kellett, hogy a Közép-Európában mesterségesen fenntartott politikai egyensúly valamilyen hatás következtében elbillenjen. TóthKurucz János nagy, kitörő örömmel fogadta az 1938. november 2-i bécsi döntést, amelyet dunaalmáson baráti körben ünnepelt meg. Családi életét tekintve, aránylag későn, negyvenévesen vette nőül Budapesten a muzslai származású Michli Etelkát. Házasságukból négy gyermekük született: Klára 1921-ben, Gabriella 1928-ban, Barnabás 1930-ban és János 1940-ben. Mint hívő katolikus ember a családi életben is nagy jelentőséget tulajdonított a keresztény és nemzeti nevelésnek. Ebben segítségére volt felesége is. Igazgatóként beszédet mond az Üteg utcai iskola udvarán 1925 körül