Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Az igazgatói székben

45 Az igazgatói székben Tóth-Kurucz János az első világháború alatt mindvégig bízott abban, hogy a háború befejeztével, a viszonyok konszolidálódása után folytatni tudja régészeti kutatásait. Ám a történelem másként rendelkezett. Az ezeréves Magyarországot a győztes nagyhatalmak a megalakuló szomszédos államok és a nemzetiségek hatékony közreműködésével feldarabolták. Amíg Magyarország esetében az országban élő nemzetiségek tekintetében a Wilson által meghirdetett nemzeti önrendelkezés elvét alkalmazták, addig ugyanez az elv a magyarságot nem illette meg, s 3,2 millió magyar feje fölött határt húzva egy új Európát rajzoltak a magyar nemzet rovására. Ezek a határok emberi sorsok, tragédiák tanúi. Családokat szakítottak ketté, egzisztenciákat és álmokat zúztak porrá. Tóth-Kurucz János is veszni látott mindent, amiben eddig hitt, és amiért olyan odaadóan és önfeláldozóan dolgozott. Családja, édesanyja és rokonai a határ túloldalára Csehszlovákiába kerültek. Ott maradt a családi gazdaság is. Idegen uralom alá került a föld, melyben ősei nyugodtak. Élete fő műve, Leányvár szintén a megszállók kezére került. A háború utáni belpolitikai káoszt, az őszirózsás forradalmat, majd a Tanácsköztársaság rémuralmát Tóth-Kurucz Budapesten élte meg. Mélységesen lesújtva érezte magát, látván a testvérharcot, miközben az országot idegenek rabolták, és osztozkodtak rajta. A tüntetésekben, a tömegmegmozdulásokban nem vett részt, bár igazolódni látta korábbi jóslatát a választójog kiszélesítéséről. Azonban a vörösök rémtetteit és a terror minden formáját elítélte. Egyetértett azonban a Vörös Hadsereg honvédő harcával, amelyben vállvetve harcoltak keleten a román és északon a cseh intervenciósok ellen a hívó szóra a zászlók alá sereglő újoncok, a frontról hazatérők, az ország területi integritásáért bármilyen színű zászló alatt küzdeni kész hivatásosok, tartalékosok és önkéntesek. Látta, hogy nincs olyan erő, amely azt a veszteséget, ami a nemzetet és az országot érte, elfogadtatná a magyar közvéleménnyel. A korszakban ezért a trianoni igazságtalanság revíziója áthatotta a politikai és a társadalmi légkört egyaránt. Ez a politikai és társadalmi törekvés határozta meg a magyar kultúr- és oktatáspolitikát is.