Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

A leányvári ásatások

23 Az izsai öreg ház udvarán 1910 körül ásatások folytatására, amelyhez az egyesület rendes évi segélyéből is nagyobb összeggel járult hozzá. Az előző évi összeghez képest tehát most már nagyobb erővel foghatott hozzá az ásatáshoz. Az összegből az izsai gazdák veteményeiben okozott károkért fizetett kárpótlást, s az egyéb kisebb kiadásokat leszámítva a legnagyobb részt a napibérek kifizetésére fordította. Az ásatást 254 napszámmal folytatta augusztus 10-től szeptember közepéig.

1' 1907-ben sikerült az erőd helyzetét és méreteit teljesen felderíteni. Közel 400 db lelet"' került elő, amelyeket a múzeumban csoportosan állítottak ki az érdeklődők előtt. Ezek a kiállítások, ahogy Tóth-Kurucz János írta, „a komáromi iskolák ifjúságának az ókor tanításánál nagy szolgálatot tesznek muzeumunk e korból való gazdag leletei s az itt kitakart ép kapu és toronyalapok megszemlélése egy-egy őszi vagy tavaszi kirándulás alkalmával lehetővé teszik a történelem szemléltető oktatását."

4

I Az ásatás fényképes dokumentációját Högyészi Amánd komáromi bencés tanár és Pöschl Ferenc főerdész készítette el, ők egyébként szintén az egyesület tagjai voltak.

4" Az ásatások eredményességét mi sem bizonyítja jobban,