Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

A leányvári ásatások

24 minthogy az Országos Régészeti és Embertani Társulat 1908. január 28-án rendes tagjává választotta Tóth-Kurucz Jánost.

4

1 Kihasználva a népszerűsítési lehetőségeket, Tóth-Kurucz 1906 és 1936 között négy beszámoló értekezést tartott,

4

4 amelyekben tájékoztatta a szakmát és az illetékeseket a sikerekről és a nehézségekről. 1908. március 31-én az Országos Régészeti és Embertani Társaság budapesti ülésén tartott előadásában reményét fejezte ki, hogy megfelelő anyagi támogatás esetén a további ásatások folytán sikerül olyan eredményeket felmutatni, amelyek az érdeklődés középpontjába terelik az archeológiát és azon belül a leányvári ásatásokat. Tóth-Kurucz János már régen készült arra, hogy régészeti ásatásaival kapcsolatban a római limes

4

ü mentén az erődöket, a leletek gyűjteményeit, valamint a svájci és itáliai híres amfiteátrumokat megtekintse és tanulmányozza egy tanulmányút keretében.

4

6 Erre az útjára 1908 nyarán került sor. A tanulmányút költségeinek nagy részét a családi földek eladásából fedezte.

4' A valamivel több, mint egy hónapos tanulmányútról

4

8 gazdag tapasztalatokkal hazatérve a Komáromi Újság ,,Tárca"

4

i' című rovatában úti élményeit röviden közölte. Bosszankodva és bírálóan konstatálta, amíg Németországban már több, mint 40 „várat" tártak fel, és a németek a limes kutatása terén az élen járnak, a tudományos világ részéről ezért a legnagyobb elismerést vívták ki maguknak, addig Magyarországon még a topográfiai kutatásokat sem fejezték be, törvény nem védi a műemlékeket, a rombolás és a leletek kihurcolása az országból büntetlenül folyik. Keserűen vette tudomásul, hogy Aquincumon és Pilismaróton kívül a 800 km hosszú magyarországi limesen csupán Leányvárnál folyt ásatás, de ott is keservesen szűk anyagi keretek között. Ezért a kellő anyagi támogatás hiányában csak kevesen foglalkoztak az archeológiával, ráadásul azok az emberek, miniszteri tanácsosok, akik tehettek volna az ügyben valamit, teljesen tájékozatlanok voltak. 1908-as nyugat-európai körútján kívül egyébként 1912-ig több alkalommal járt Dalmáciában és Bosznia-Hercegovinában, ahol szintén a római emlékeket kutatta. Egyik útján elkísérte Oroszlán Zoltán - aki később a budapesti egyetem archeológus professzora lett - és Vadász Elemér, a későbbi földrajztudós professzor.

5

0 Tóth-Kurucz János és az egyesület tagjai próbáltak minden követ megmozgatni, hogy a leányvári ásatásokat és az archeológia ügyét előmozdítsák. Az ásatások sikere és az ügy fáradhatatlan népszerűsítése meghozta a gyümölcsét. 1908-ban a Műemlékek Országos Bizottsága az ásatási munkálatok folytatására először 600, majd később további 500 korona államsegélyt engedélyezett. A tanulmányútjáról