Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)
A leányvári ásatások
22 katársaként tevékenykedő Tóth-Kurucz Jánost bízta meg. 2 9 Mondani sem kell, hogy az éppen Budapesten a VIII. kerületi Erdélyi utcai iskolában tanító 1" Tóth-Kurucz milyen kitörő lelkesedéssel fogadta a megbízatást, hiszen régi gyermekkori álma teljesült, s végre vallatóra foghatta a leányvári köveket. Mielőtt még az első kutatóárkot kijelölte volna, a hagyatékában található könyvtári olvasójegyek tanúsága szerint Budapest összes tudományos könyvtárát végigcédulázta, és áttanulmányozta az összes, a témára vonatkozó irodalmat, értekezést. 1' Minden szabadidejét, a nyári szüneteket, valamint a hétvégéket is az ásatásoknak szentelte, ahová általában kerékpárral járt ki. Az egyesület és a Műemlékek Országos Bizottsága közbenjárására Budapest Székesfőváros Tanácsa szükség esetén a tanév közben is szabadságolta 6-8 hétre. 0 2 Az ásatások ideje alatt továbbképezte magát, hogy később doktorálhasson " Budapesten szerette volna letenni a különbözeti vizsgák után az érettségit, de ott nem voltak igazán toleránsak az érettségi vizsgát később letevőkkel, különösen akkor, ha azok tanítók voltak. Ezért kérte Budapest Székesfőváros Tanácsa Oktatási Ügyosztályától, hogy helyezzék át valahova vidékre, így került el Selmecbányára, ahol sikeresen letette a különbözeti vizsgákat, de érettségizni Besztercebányára kellett mennie, mert a tankerületben csak ott tartottak utóérettségiket. A sok tortúra után, 1911 decemberében kiváló eredménnyel leérettségizett. ' 1 A teljesség kedvéért és azért, hogy lássuk Tóth-Kurucz János elszántságát, meg kell még említeni azt is, hogy a szabadságolások és a vizsgák ideje alatt felmerülő helyettesítési költségeket az iskolák minden esetben Tóth-Kurucz béréből vonták le." Mivel az utazás Budapestről Komáromba sok időt vett el a hétvégékből, ezért, szintén az egyesület kérelmére, a fővárosi tanács pl. az 1913/14-es iskolai tanévben engedélyezte a heti letanítandó óraszám 16-ra csökkentését.'' Tóth-Kurucz igyekezete, kitartása és munkája elismeréséül a Komáromvármegyei és Városi Múzeum-Egyesület 1906. szeptember 11-én tartott választmányi ülésén a választmány egyhangú határozattal a múzeum-egyesület rendes tagjává választotta.' 1 Mivel az ásatásra csupán 140 koronányi összeg állt rendelkezésre, számolva a magas nyári napszámmal, csak a „nyomozásra" szorítkozhatott. 18 A következő évben az egyesület pozitív jelentése alapján Forster Gyula báró, a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke ajánlására a Közoktatásügyi Minisztérium 600 korona államsegélyt folyósított a Komáromvármegyei és Városi Múzeum-Egyesületnek a leányvári
