Fehér Csaba: Tóth-Kurucz János – A leányvári kövek vallatója (Tata, 2010)

Római nyomok a pannóniai Duna-limes balpartján. Írta dr. Kurucz János

15 erődnek lenni. Mint egy előretolt positióval védhette ez által a fővárat, melynek amint a rajtütések és rombolások példáiból tudjuk a Duna nem nyújtóit mindig kellő védelmet. Figyelhették ezekből a folyóvölgyeken legkönnyebben leereszkedő ellenséget, s ha már az állandóbb letelepülés atributumaiként jelentkező fürdők találtattak, ezek csakis egy már előbb meglevő erőd védőszárnyai alatt keletkezhettek, egy idegen területen, mert jobban ismerték a rómaiak barbár szomszédjaikat, hogy sem anélkül megbíízak volnak bennük. Tudjuk, hogy táborok vagy egy éjjelre, vagy pár napra hányt, castra, mansió, vagy hosszabb tartózkodásra szánt stativák voltak. A hiberna és aestiva közül a pannóniai limes mentén csak az előbbieket ismerjük. Minden fal alapkő és tégla nélkül nem állandó jellegűek a fentemlitetí egyszeri megpihenésre szánt földsáncok, de ahol kő, tégla, cserép fordul elő, bizony állandóbb az minden más épületnél, mert hisz csodamódon rakott erős falakkal, mindenféle ostromot is kiálló erődnek készültek. Minden más épületet tönkretett vagy a csákány, vagy az idő, de mint később látni fogjuk az erődök alapjaival egyik sem bírt. Tehát vagy föld, vagy kővárak voltak az említett helyek, s a körülmények az utóbbira engednek következtetni. Hogy Stomfa és Dévény között erődöt feltételezhető régi telep lehetett, amellett szól Salamon

1 és Ortvay is.

2 „Hazánk topographiai térképén feltünhetik, hogy a vizek torkolatánál illetőleg azokkal szemben rendesen városokra, helyiségekre, lakott pusztákra, szóval íelepedésekre találunk. À Morva tövén találjuk Dévényt, s vele szemben már osztrák területen Hainburgot; a VágDuna tövén a Csallóköz alsó csúcsán Komáromot, bevehetetlennek (?) tartott bástyáival és vele szemben Ó és Újszőnyt. A Zsitva tövén a népes Zsitvatő pusztát és vele szemben Almást. A Garam 1 Budapest tört I. 76-284. '' Magyarország v. vízrajza XIII- sz.-ig. 304.