Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
II. fejezet: A tímári munka
jelentette.241 A néprajzi megfigyelések szerint a tímárok tapasztalatból tudták, hogy a páclevek erjesztett, savanyú (savas) anyaga feloldja a meszet (a bőrkémia mai nyelvén a nem oldható mészvegyületeteket oldható mészsókká alakítja át), és ily módon már könnyen és tökéletesen kimosható belőlük a visszamaradt zsírmirigyekkel és szőrtüszőkkel együtt. Tudták azt is, hogy a mészmaradványok és szőrtüszők alapos eltávolításánál a meszezéskor felduzzadt bőr összeesik, még puhábbá, hajlékonyabbá válik. Ezért különösen a puha felső- és bélésbőrök készítésénél tartották a pácolást elengedhetetlen műveletnek. A gyáripar mésztelenítő savainak bevezetése előtt általában a házilag könnyen előállítható természetes pácokat használták. Legáltalánosabban madár- és kutyaürülékekből készített ganéjpácokat: a nagyobb és viszonylag keményebb tehén-, borjú- és lóbőrökhöz többnyire tyúk- vagy galambürülék pácot; a kordovánnak való kisebb és puhább kecske-, birka-, juh- és báránybőrökhöz kutyaürülék pácot. Főként a csonttal táplálkozó kutyák fehér ürülékét részesítették előnyben, mert a korabeli tapasztalatok szerint az ebből (emésztés közben létrejött foszforsavas ürülékből) készített pác mésztelenített a legjobban.242 Az ürüléket előzetesen vízzel feláztatták, és pár napig erjedni hagyták. Az így nyert oldat hatása a bélbaktériumok és az erjedés alatt keletkezett enzimek emésztő tevékenységén alapult. (100 kg pőrére 10-15 kg nedves kutyaürülék vagy 1-6 kg madárürülék kellett.)243 A bőripar történetének számtalan lapja tanúskodik arról, hogy a kutyaganéjos pácolás volt igen sokáig a legősibb és egyik legelterjedtebb módja a finom bőrök pácolásának. Magyarországon és Erdélyben is általánosan alkalmazták.244 241 HOLLUB 1948, 80. A pácolást főleg akkor alkalmazták, ha lágy, simulékony bőröket akartak nyerni. (HOLLUB 1948, 80.) 242 NAGY 1971,202. 243 HOLLUB 1948, 80. Szintén mésszel oldható vegyületet ad a cukor is; az arabok pl. mézzel mésztelenítettek. (HOLLUB 1948, 79.) 244 NAGY 1971, 203. Adatunk is van arra, hogy a középkori Magyarországon alkalmazták ezt az eljárást. Budapesten Melis Katalin a mai Molnár u. 36 alatti telken feltárt, a XV. sz. közepe és a XVI sz. eleje közé tehető tímárműhely cserző-, illetve pácológödrében talált nagy mennyiségű kutyaürüléket. (MELIS 1996, 226.) A közeli Dél-Lengyelországból ábrázolása is ismert. A krakkói Baltazar Behem 1505 körül készült kódexében (POLEN 1986, 247.), a Codex Picturatus-ban egy tímárt mutatnak be bakon való munka közben; mellette egy legény látható kutyaganéj szedéséhez való vassal, valamint egy kosárral, amibe a ganéjt gyűjtötte. A közelben kutya is látható. (Nagy 1971, 202.) La Lande pedig ezt írja: .Alkalmam volt az elmúlt nyáron Angliában, Oxfordban egy meglehetősen nagy, növényi cserzéssel dolgozó tímárüzemet megtekinteni, ahol a bőröket szintén mésszel készítik elő. Miután a vizes műhelyben azokat megmunkálták, még nyolc napra galambürülékbe teszik, majd pedig kiveszik és fél óráig félrerakják. Egyesek tizennégy napig, sőt három hétig is a galambürülékben hagyják.” (LA LANDE 1766, 336.) ,A galambürülék ismét puhává teszi a bőröket, amelyeket korábban a mész megkeményített: színt ad azoknak, lazává teszi őket, és előkészít a növényi cseriével történő cserzésre. Tizenkét bőrre két párizsi pint űrtartalmú hordónak (olyan hordó, amelynek átmérője 254 mm és magassága 152,4 mm) megfelelő mennyiségű galambürülékre van szükség.” „De Billettes úrnak egyik régi írásában, amely 1665-ből származik, a bőröknek olyan előkészítési módját találtam, amely igen érdekes, mivel azt már Franciaországban elfelejtették, de Angliában alkalmazzák. Vesznek hat boisseaux zöld rekettyét, amelyet apróra vágnak és kutyaürüléket, tyúk- vagy galambürüléket, amire annyi 98
