Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
II. fejezet: A tímári munka
Többféle pácelkészítési mód is létezett. Az néprajzi megfigyelések szerint a legelterjedtebb az volt, hogy a ganéjt hordóban leforrázták, és — akár a kenyeret — megkelesztették addig, míg savanyú szaga nem lett. Ezután átszűrték, majd langyos vízzel felhígították. Ebbe kerültek aztán a bőrök, és áztak 5-6 órán át. Ha a bőrök nem lágyultak jól, akkor egy másik kádban lábbal tiporták, gázolták is, hogy a pác jobban behatoljon a bőrbe.245 Ha a gázolást elmulasztották, vagy nem elég egyenletesen vagy intenzíven végezték, a bőr színén pácfoltok keletkezhettek, amelyek a kész bőrről sem tűntek el. Lényeges volt a páclé megfelelő összetétele. Ha gyenge volt, akkor keménnyé, pléhszerűvé tette a bőrt, ha pedig túl erős, kikezdte, elégette és barkafolyást idézett elő.246 A pácolás révén fellazult a rostok szerkezete, a felhám-, mirigy- és szőrmaradványok eltűntek, a rostok közötti kötőszövetek oldódtak, megtörtént a mésztelenítés.247 A pácolás után minden bőrkészítő megmosta a bőröket, és tompa kaszával kinyújtotta a tőkén, hogy a maradék páclé is kinyomódjék belőlük. Befejezésül ismét húsolták és színelték bőrt, mert pácolás közben — ugyanúgy, mint az áztatás és a meszezés alatt — újra kiduzzadt a bőrön a hús. Ezzel az utolsó húsolással végleg el kellett, hogy távolítsák a hájas réteget, akárcsak az azt követő színeléssel a felhámot, vagyis minden olyan részét a bőrnek, amely különösen romlandó és alkalmatlan a cserzésre. Csak a jól konzerválható szemölcs- és irharéteg maradhatott meg tisztán. Az igazi alapos mosás a húsolás és színelés után következett. A bőröket legalább egy órára tiszta, hideg vízbe — kádba vagy patakba — tették. Ezzel megtörtént a cserzéshez való előkészítés.248 vizet töltenek, hogy a lébe a bőröket be tudják rakni és hagyják két napig puhulni.” (LA LANDE 1766, 337.) (A Pesten talált tímárműhely 1 gödrében ugyancsak együtt fordult elő a növényi cseranyag és a kutyaürülék.) (MELIS 1996, 226.) 245 La Lande is említést tesz a bőrök puhává tételével kapcsolatban azok mechanikus, kővel, illetve lábbal történő megdolgozásáról, mint arról a fentiekben már lehetett olvasni. 246 NAGY 1971, 203. 247 A túlhajtott pácolás azonban üres bőrt ad, sőt a pőre fokozatos megemésztéséhez, lyukak képződéséhez is vezethet. (HOLLUB 1948, 81.) 248 NAGY 1971, 204. 99
