Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
II. fejezet: A tímári munka
periódusával egyezik és a meszes használatának idejére tehető. Itt nem pusztán csak arról van szó, hogy a két objektum kronológiailag azonos periódushoz tartozik, hanem elsősorban arról, hogy a kemencét is tartósan, hosszabb időn át használták, amit az ott folyó építkezés viszonylag kis nagyságrendje nem indokol. A hosszabb időn át tartósan meszet használó iparosok között pedig az építőmestereket leszámítva a meszes tímáron kívül nemigen akad más. A két északi kőgyűrűs gödör elé ásott gödörrel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy néprajzi megfigyelések szerint a meszesek elé gyakran gödröket ástak, hogy abba takarítsák ki a meszesek elhasznált tartalmát. Nevük „hamvas aljas gödör” volt.237 E helyütt fontos kitérni az 1766-os francia munka gyakori, részletekre is kitérő idézésének a magyarázatára, hiszen ezek egy részének semmi köze sincs a régészethez, mivel olyan munkafázisokról, részletekről szólnak, melyeknek nincs régészeti vonatkozása, és inkább néprajzi vagy történeti témájú feldolgozásba illenének. A növényi cserzésről a XVIII. században írtak részletes idézését egy középkori, illetve kora újkori anyagot feldolgozó munkában nem az indokolja elsősorban, hogy La Lande felhasznált korábbi, középkori adatokat, illetve alapjaiban egy előző évszázadban készített munkára, Des Billetes 1655-ös kéziratban maradt adataira, leírásaira támaszkodott, és ezért írása egy korábbi időszakra vonatkozóan is hiteles képet ad. A részletes idézések fő oka az, hogy csak ennek révén lehetett bemutatni, hogy a XX. századi leírások a tímár munkájáról, a tímármunka fázisairól, eszközeiről, a felhasznált anyagokról és az egész folyamatról milyen nagy mértékben megegyeznek a korábbi évszázadok ismeretanyagával, azaz a korábbiakhoz képest radikálisan új munkafázisokat, eljárásokat, anyagokat, eszközöket stb. nem ismertek a legújabb kor kézművesei sem. Ennek a ténynek az egyértelművé és nyilvánvalóvá tétele elsősorban a kőgyűrűs gödrök funkciójának meghatározása szempontjából volt fontos, hiszen a XVIII. századi metszeten ábrázolt meszes gödreinek számban való egyezése és a párnafák hasonló elrendezése, valamint a XX. századból megismert páncélcsehi párnafás meszes nagyfokú egyezése a kora újkori baji objektummal — az iparág írásos források alapján nyilvánvalóvá tett konzervatizmusa alapján — jelentősen alátámasztja baji kőgyűrűs gödrök tímárkodáshoz kötését, pusztán a formai jegyek révén is.238 Meszezés után a bőröket jól kimosták, fonákjukat éles kaszával lehúsolták, majd leszínelték a bőrök gyapjútól megkopasztott színét, ezután eltávolították róluk a mész és szőrmaradványok nagy részét.239 237 NAGY 1971, 228. 238 A fenti megfontolásokból a továbbiakban is kitérek minden műveletre, folyamatra, eszközre stb., akár van régészeti vonatkozása, akár nincs; összevetve egymással a két írásos forrásokkal jól dokumentált korszak (XVIII., valamint XX. sz.) ismereteit. 239 NAGY 1971, 198. Kopasztás előtt a duzzadás megszüntetése és így könnyebb szőrtelenítés végett a bőröket langyos vízben áztatták. Magát a műveletet tompa élű, enyhén ívelt késsel vagy kaszával végezték 96
