Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
II. fejezet: A tímári munka
náltak. A frissen feláztatott nyersbőrt az első, tehát kétszer használt meszesbe tették, amelynek szőrlazító hatása a legnagyobb, innen került át az egyszer használtba, majd végül a friss meszesbe, amely duzzasztott. Szükséges volt még egy negyedik gödör is, ülepítőnek. Mivel a meszesek egy-egy adag nyersbőr kezelése során jellegükből nem sokat veszítettek, azokat egy ideig a felhasznált mész részbeni pótlása mellett többször is használták, mielőtt a legtöbbször használt meszest kiöntötték. Helyette aztán friss meszest készítettek, miáltal az első meszes gödörből harmadik lett, a harmadikból második és a volt másodikból az első. Ekképpen a nyersbőr és a meszes egymással ellentétes irányban haladt.229 La Lande a meszezés lényegéről ezt írja: „A bőr nem lehet megfelelő a cserzéshez, ha azt a meszezésben vagy pácolásnál nem készítették elő. A bőröket meg kell duzzasztani, a rostközi üregeket meg kell növelni azért, hogy a növényi cserzőanyag leve a bőrön egész keresztmetszetében áthaladjon.230 A cseres lébe kerülő bőrök előkészítésének legrégibb módja abban áll, hogy a bőröket mészlébe teszik azért, hogy csökkentsék a bőr zsírosságát, és megduzzasszák. Ez földbe vájt nagy gödrökben történik.231 232 A bőröket 10 hónap alatt három meszesbe rakják. Az első a régi meszes, a második a gyenge meszes, harmadik a friss meszes. A negyedik ugyancsak friss meszes. Ebből is kiszedik a bőröket pihentetni hetenként. Ettől függetlenül azonban magában Franciaországban is sokféle meszezési eljárást használnak. Az ipari felügyelő jelentése szerint, amelyet velem ismertetett, a királyság tartományaiban igen sokféle meszezési eljárással lehet találkozni. Agozmois-ban a meszes sorozat tizenkét meszesből áll, amelyek közül a két első régi meszes, a négy következő gyenge meszes, a hat utolsó pedig friss meszes vagy csaknem friss meszes. Mindegyik meszest egy tonna mésszel és egy zsák hamuval készítik el, de Poitou-ban öt meszest, (ebből kettő régi, három pedig friss meszes), Bretagne-ban hat meszest (ebből az első régi, a második gyenge, a négy utolsó pedig friss meszes) használnak. Auvergneben, St. Angelben, Puyben a meszest szintén hamuval kevert mészléből készítik. E téren mindenki apjának a szokásait vagy a korábbi tapasztalatokat követi, melyeket megtanulni vél, de úgy tűnik, hogy a meszesek nagy száma semmire sem jó, a bőr három-négy meszesben is ugyanolyan vastaggá válik, mint hatban vagy tizenkettőben. A meszesek nagyobb száma csak a mészre és a hamura fordított felesleges kiadást növeli, mivel a bőr csak egy meghatározott mértékig tud megduzzadni és ha ezen a határon túl jut, akkor megég és kiszárad.252 Amikor arra tértek rá, hogy a bőröket egy évnél nem távolíthatók el. Talpbőrhöz duzzasztóbb hatású meszest, felső- és finom bőrökhöz enyhébb hatásút kell használni. (HOLLUB 1948, 64.) 229 HOLLUB 1948, 63. 230 LA LANDE 1766, 329. 231 LA LANDE 1766, 330. 232 LA LANDE 1766, 331. Ha a mész megette a bőrt, akkor ezt a cserkéreggel sem lehet korrigálni, mivel annak csak összehúzó és szárító hatása van, de az a már félig elszakított rostocskákat nem tudja ismét kiegé-94
