Petényi Sándor: A baji nemesi udvarház gazdasági tevékenységéről, különös tekintettel a tímárkodásra. Adatok a középkori magyar bőripar történetéhez (Tata, 2010)
II. fejezet: A tímári munka
Egyébként a talpbőr készítéséhez a keményebb és hidegebb, a felsőbőréhez pedig inkább a lágyabb és kevésbé hideg víz a legalkalmasabb.209 Mint a fentiekben olvasható volt, La Lande azt írta, fontos, hogy az üzem valamilyen víz partján legyen, és lehetőleg folyó víznek a partján. Azonban annak ellenére, hogy ehhez a munkához az ideális a folyóvíz volt, nem jelentette azt, hogy kifejezetten csak ez a víztípus felelt meg a tímárkodásnak, sőt maga La Lande is azt írja: „Amenynyiben nem áll rendelkezésre folyó, akkor a bőröket kádakban áztatják, amelyekbe minden nap friss vizet öntenek.”210 Példa mindkét módozatra akad. Pozsonyban például a Duna-parton, az Óváros és a Duna között lévő téren dolgoztak a tímárok, amely terület az „Unterden Lederern”nevet viselte,211 ugyancsak a Duna, azaz folyóvíz mellett feküdt a pesti tímárműhely, valamint az 1541-es ostrom idején is említést tesznek a tímárok Duna-parton álló házairól,212 és Budán is a folyó közelében volt található a Tímár utca.213 Egy XII. századi clairvaux-i leírás szerint a helyszínen a tímárműhelyhez közel eső patak vize hajtja a gabonamalmot és a kallózómalmot, a víz pedig befolyik arra a cserzőtelepre, amelyik a szerzetesek lábbelijéhez szolgáló bőröket készíti ki, és ahol a végzett munka nagy hozzáértést és szorgalmat igényel.214 Számos példát lehet hozni arra is, hogy a tímárok folyóvíz nélkül dolgoztak, mivel sokszor annyira elszennyezték a folyók vizét, hogy a hatóságok eltiltották őket a folyóban való áztatástól. így pl. Torinóban a XIV. sz-ban „Codice déllé catene” című könyvben foglalták össze a különböző céhek alapszabályait. Az egyik cikkely leszögezi, hogy tilos a bőröket folyó vízben áztatni.215 1425—26-ban Colchesterben az a panasz merült fel, hogy a Colne folyó vize a benne mosott rengeteg bőrtől annyira elszennyeződött már, hogy a helyi sörfőzők munkáját csaknem lehetedenné tette.216 1559-ben a pármai tímároknak a „Libri Satutorum Magnificae Civitatis Parmae”-ban közölt leírás 209 HOLLUB 1948, 57. 210 LALANDE 1766,376. 211 Az 1442-es városi számadáskönyvben olvasható: „habn wirgehat 1 fuerman mit 2 Rossen, der einspawm hinder den Lederern in der Newen stat geftirt hat zu der zymerhotten . Az 1434-es adólista szerint Hensel tímár 4 sol, Péter tímár 1 libra 4 sol, Lasla tímár 3 libra, Mert tímár 6 libra, Simon tímár 9 libra 2 sol, Máté és Ruepel György tímárok 1 forint 6 librát fizettek. Valamennyien meg vannak adóztatva a borok után is, így mesterségükön kívül szőlőtermeléssel is foglalkoztak. 2, 8, 10, 12 akó után vannak adóztatva, de György tímár 48 akó után. (ORTVAY 1894—1903, II/4 149.) 212 KUBINYI 1973,217. 213 KUBINYI 1973, 19. 214 CHERRY 1991, 300. A tímártelepek azonban nem törvényszerűen telepedtek mindig közvetlenül a folyók mellé. Az 1902-ben Yorkban végzett ásatások során a High Ousgate és a Coppergate között, az Ouse folyótól mintegy 500 lábnyira találtak vikingkori cserzőgödröt. Northamptonban pedig egy olyan tímárműhelyt találtak a város délnyugati végén a Nene folyó északi ágánál, amely csaknem 400 lábnyira volt a folyótól. A nagy távolság arra utal, hogy a műhely jól el volt látva vízzel. (CHERRY 1991, 296.) 215 BRAVO é. n. 207. 216 CHERRY 1991,296. 90
